Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

A bélsugárparenchyma radiális falán 1—4 egyszerű gödörke, a haránt tracheidákon pedig 1—3 udvaros gödörke látható. A hossztracheidák radiális falában az udvaros gödörkék rendesen egy sorban állnak, azonban a szélesebb, nyilván tavaszi pásztában, ahol a hossztracheidák szélesebbek, párosával is előfordulnak. Fenti növényeink csapadék szempontjából elég igényesek, s így általában nedves klímát jeleznek. Ennek alapján maradványaink korát a Würm I/II. interstadiálisba tehetjük. Természetesen ennek végleges tisztázása a csonlanvag feldolgozójára vár, aki sokkal hatalmasabb anyagból alkothatja meg erre irányuló véleményét. Már az első kiszállás alkalmával is feltűnt, hogy a csontanyag ebben az aránylag laza és a felszínhez közel eső folyóvízi üledékben milyen jó megtartásban megmaradt. A felszínhez közeleső laza homokokban a csontok mésztartalma kilúgozódik, és ezért rendszerint nyomtalanul eltűnnek. Ekkor kezdtem szemügyre venni a bánya profilját, és nem kis meglepetésemre megtaláltam a csontok fennmaradásának okát. A bánya K-i, csaknem 130 m hosszú homokfalán 5, a már kitermelt területen pedig 3 langyosvíz feltörési helyre akadtam. A feltörési helyeket térképre víve megállapíthattam, hogy két vonal mentén sorakoznak. A feltörési helyek által kirajzolt két vonal aránylag közel, mindössze 16—18 m-re fekszik egymástól. A határozott egyenes mentén sorakozó vízfeltörési helyek az előbb már említett pleisztocén végi törésvonalakkal magyarázhatók, ezek mentén felszálló vetődés-források fakadtak. A vetődés, illetve a törésvonal iránya É 18° Ny (l'

1 3°). A vetődést a rétegeken ezideig nem sikerült kimutatni, mert a bánya profilja általában párhuzamos a kijelölt vetődési síkkal, másrészt pedig, mert a vízfeltörések alkalmával is talán tovább folyt a folyóvízi üledékek lerakódása, s egyenletes településük által a vetődés nyomait a mai felszín közelében eltüntették. Ezt igazolják az egyes feltörési helyeknél padosan települő, mésszel összecementált homokkő-rétegek is. A felszálló langyosvizek útjukban oldották a rétegek mésztartalmút, s a felszínre érve. különböző formákban lerakták őket. Az egyik megjelenési forma az 5. számú feltörési helyen jelentkezik, ahol a forrástölcsért a bányafal átmetszi. E helyen a forrástölcsér belső falát héjas, néhol pedig rostos szerkezetű, helyenként pizolitos kalcit béleli. Ez arról 7