Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

A 6. szánni feltörési liely. tanúskodik, hogy a víz hőmérséklete .10" C körül lehelelt. Aránylag alacsony hőmérséklete azzal magyarázható, hogy a törésvonal mentén a hideg beszivárgó talajvizek lehűtötték. A másik megjelenési formája a mésszel cementált homokkő, mely minden feltörési hely 5—20 m-es körzetében megtalálható. A harmadik megjelenési forma, kb. 30 cin vastag édesvízi mészkőréteg a 7. számú feltörési hely közelében észlelhető. Anyaga helyenként kővé állt össze, másutt lágy, fehér, krétaporszerű tapintású. Ez a megjelenési forma csak ezen az egy helyen jelentkezik. A negyedik megjelenési forma az egész bányára kiterjed, és a homokrétegek magas mésztartalmában nyilvánul meg. Szemmel látható, külső megjelenési formája is van; a bánya huzatosabb helyein a szél az esőt nekivágja a homokfalnak, mire a mész kicsapódik és egyes helyekre koncentrálódik, ahol a homokot kisebbnagyobb, megmaradó tarajok alakjában megköti. Ennek a mésztartalomnak köszönhető a csontok fennmaradása és jó megtartása is. A feltörési helyek helyzetéből megállapítható a feltörés egymásutánja. A vázlaton feltüntetett 2. számú helyen indulhatott meg először a langyosvíz feltörése, majd követte a 3., a 4., az I. és a 7. A 6. működött leghosszabb ideig, a Würm időszak vége felé meginduló ő. számú feltöréssel együtt még az ó-holoeénben is aktív lehetett. Ugyancsak ehhez a problémakörhöz tartozik az a megfigyelés, melyet a kámoni arborétumban észleltek és közöltek velem. Köztudomású, hogy Vas megye talajai erősen kilúgozott, savanyú talajok, azonban mégis eltérő pH 9