Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)
az intézői épület, melv ma lényegesen átalakítva a Boskovics-család tulajdona. A Fő út nyugati oldalán, a Nyugati szeren voltak a malom és a falu legrégibb épületei is, melyek talán az egykori templom maradványaiból épültek. Az itt levő cselédházakban két család lakott egy szobában és négy család főzött egy szabadtűzhelyen. A mai iskola épülete teljes egészében ilyen uradalmi cselédház alapjain épült fel. Ez a hatalmas cselédház viszont a fehér (szürke) barátok (pálosok) kolostora volt a régi időkben a szóbeszéd szerint. Ezeket a régi uradalmi épületeket az 1908-i birtokoszláskor legnagyobbrészt lebontották: anyagukat volt uradalmi cselédek vették meg. Óriási esemény volt a falu életében 1908-ban a Festetics-birtok feloszlása: azóta változott meg lényegesen a község képe. Ma ház ház mellett van, élőfa alig van az utcákon meg a kertekben; akkor még sűrű erdő vette körül a községet, melyben a nagy udvarokon egészen elveszlek a pirinyó házak. Nem volt a faluban más. mint zsuppos ház, füstös konyha kis vakablakkal. Manapság a konyha ablakán tükörablakok csillognak: a legszegényebb emberek is valóságos kis palotákban laknak. A házak fából voltak, kapcsokkal voltak gerendái összekapcsolva, a végükön bucok állt ki. Télen jó meleg volt ezekben a faházakban, nem fáztak bennük. . _ Akkoriban lett törvény, hogy nem szabad zsuppos házat épülni. A nép lázongott, hogy nem tudnak építeni. A zsuppos házban jó volt minden görbe fa az épülethez, a tetőre is volt szalma bőven. Az újfajta házakhoz egyenes léc. cserép meg tégla kellett. Ezt csak pénzért lehetett megvásárolni, nem lehetett otthon és az erdőben kitermelni. Honnan vegyenek pénzt? — törték a fejüket, mert akkor még nem volt meg a pénz megszerzésének az a könnyű útja sem. mint napjainkban. Jók' voltak az újítások, de sok idő telt el. míg megtanulták a hasznát — vélekedik Horváth Ferenc 73 éves öreg kovács. Az utcafronton 1 — 1.5 m széles tüskegyepük voltak: még a grófnak sem volt léckerítése. Legfeljebb karókból font kerítést lehetett látni módosabb gazdáknál, amit manapság nyúlkertnek hívnak. Az utcákon ősszel és tavasszal oly nagy volt a sártenger, hogy alig lehetett menni. A mostani Fő út postaút volt, mégis oly nagy homok volt rajta, hogy ha nagyon megrakták a szekeret, elsüllyedt benne, és hat ló sem húzta ki. Komoly mesterség volt akkor a fuvaroskodás, nagyon kellett érteni hozzá a rossz utak miatt. A vasút építését is a fuvarosok ellenezték, mert féltették a kenyerüket, nem számoltak azzal, hogy lesz majd helyette kényelmesebb és jobb munka. Könnyebb vasutasnak lenni, mint fuvarosnak! így elmélkedünk a régi világról, meg az újról, amikor a falut járjuk. Az ősi falu arculatán néhány nagy tűzvész idézett elő igen mélyreható változást. 1907. május 13-án a nyugati szer házait hatalmas tűz pusztította végig. Egy Amerikába induló asszony elkeseredésében felgyújtotta feleslegessé vált pajtáját a Gáspár-telek mellett. A déli szél eszeveszett gyorsasággal hajtotta a tűzesóvákat, a tűz eloltására gondolni sem lehetett. ^ »
