Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

A VASI HEGYHAT ÉS TÖRTÉNETE A vasi emberek áhítatosan szeretik és jólelkűen beesülik azt á darabját a földgolyónak, amely életük színtere, munkájuk alapja és létük biztosítója. A hegyháti föld szeretetében a magyar haza áldozatos szeretete nyer konkrét, megfogható tartalmat. Még kézzelfoghatóbb ez a szeretet, ha nemcsak a megye, hanem a táj, ha nemcsak a tájék, hanem a falu, a község helyét, terjedelmét, történelmét, alakulását is megismerjük, hogy világosabban lássuk népének szerepét életünk és- kultúránk alakításában. Az ember formálja a tájat és a táj formálja az embert: elszakíthatatlan kettősségben alakul a táj és az ember élete. Vas megyének földrajzi és néprajzi (etnikai) szempontból legnagyobb és legérdekesebb tájegysége a tájképi szépségekben bővelkedő Hegyhát, melynek efféle előnyei vendégforgalmi szempontból még kihasználva nincsenek, pedig úthálózata nem a legrosszabb. Az Őrség folytatásaként, a Zala és a Rába között 60 km-nél is hosszabb, hatalmas fennsík, mely vízmosásokkal' és szakadékok által egészen át van szeldelve. Hatalmas karély alakjában húzódik az Örségtől északkeleti irányban és egészen a Kemenesaljáig tart. Rába félé tekintő oldala feltűnően meredek, sehol meg nem szakított magas part, amely a Rába síkja fölé majdnem mindenütt hirtelen 60—70 m-re is kiemelkedik. A magas fal mögött levő fennsíkokon kevés a víz. A vízmosásokban kis források csörgedeznek, melyeknek vízét északról a Hegyhát határát jelentő Csörnöc, délen pedig a Kerka és a Zala veszi fel. Az ivóvíz mélyen rejtőzik: 15—20 m-re is le kell ásni a legtöbb helyen a földbe, hogy vizet leljenek. Tó, mocsár mégis aránylag sűrűen fordul elő a völgyekben; ezek sokszor egész éven át megtartják vizüket. A talaj Oszkólól Körmendig legnagyobbrészt kavicsos agyag, mely nem ereszti át a nedvességet, és így nagyobb esőzések alkalmával a földeket víz önti el. Oszkó és Hosszúpereszteg között már jobbak a gabonák, mert homokosabb a talaj. A falvak nagyrészét a fennsík tetején találjuk. A Rábára tekintő meredek fal tövében csak igen kevés apró falu van, míg Vasváron túl a Rába ártere fölött majdnem egybeolvadó füzéres településekkel találkozunk. A táj 130.000 holdnyi területén 63 község foglal helyet. Egy községre átlagban 2100 hold terület jut, melyen átlag 800 ember él. A Hegyhát azonban nem volt mindig ilyen népes: az emberi történelem kezdetén hatalmas erdőségek voltak itt, melyeknek tisztásain nagy messzeségekben voltak egymástól az emberi telephelyek. A honfoglalás után a magyarság nyugat felé a folyóvölgyekben a régi országhatárokig nyomult előre. A közbeeső-erdős-dombos területeket jobbára lakatlanul hagyta, mert állatai legeltetésénél ezekre szüksége nem volt. Az őstelepes pontos határok közé nem szorítva végezte a maga kezdetleges gazdasági tevékenységét. A XI—XII. században a németekkel folytatott örökös határvillongások felemésztették a határmenti magyar lakosságot, amelyet szlovén erdőírtó telepesekkel erősítettek meg új uraik. A Hegyhát népei nagyrészt ^ »