Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

ültetnek új gyümölcsfákat, a szőlőkben pedig kicserélik a direkt termo tőkéket. NÉPVISELET Győrvárról naponta nagyon sokan járnak vonattal Szombathelyre, Vasvárra, Zalaegerszegre — munkások, tisztviselők, diákok. Az egykori agrárproletároknak, uradalmi cselédeknek és leszármazottainak ruhája semmiben sem különbözik a városi viselettől. A fiatalság főként vasárnaponként kiöltözködik és legszebb ruhájában sétálgat végig a Fő úton. Egy emberöltővel ezelőtt, 20—30 éve még sok volt az öregebb emberek között a szakállas; a fiatalabbak is nagy: kikent-kifent bajusszal jártak. Az első világháború idején még templomba is gatyában jártak az emberek; a lányok még a templomba is mezítláb mentek. Csizma, cipő alig volt a lábukon egész életükben; egy pár lábbeli egész életre szólt. A fiatalabb' emberek, meg a legények csizmába való szűk nadrágot és kék vagy fekete kőszegi posztóból készült kabátot viseltek főleg ünnepi alkalmakkor. A téli kabát is rövid volt, mint a rendes nappali kabát. Hétköznapokon rendszerint mellényben és ingben voltak. Aki télikabátot is hordott, megszólták, hogy kényeskedik, uraskodik. Hajadonfőtt sem télen, sem nyáron nem járt senki az utcán. Az asszonyok a blúz fölölt kabátot hordtak, mely derékban összefutott, erősen hangsúlyozva a derék karcsúságát. Bő szoknyájuk majdnem a földig ért, derekuknál a kabát takarta cl. Fiatalasszonyok, lányok kabát helyett kendőt viseltek. Ma nincs különbség városi és falusi ember közt ruha tekintetében. A legszegényebb leányok is dauerollatnak, amikor „kiállnak az iskolából"; két hölgyfodrász is van a faluban. Asszonyok, lányok a legdivatosabb kosztümöket vásárolják, készíttetik és hordják. Az idősebbek még tartják a sötétszínű viselet régi formáit: leginkább feketében járnak, nemcsak gyász idején. A RÉGI ÉS AZ ÜJ Győrvár élete feltartóztathatatlanul hömpölyög a maga természetes medrében, azonban az élet ezt a medret is lényegesen formálja. Ha visszagondolunk azokra a természeti és történeti erőkre, amelyeknek működését próbáljuk megfigyelni rövid összefoglalásunk során, látjuk, hogy az utóbbi félszázad milyen óriási változást idézett elő a község életében. Ez a változás az élet minden területén szembeszökő. Látjuk, hogy nem áll meg, hanem állandóan gyorsul. Tanulnunk, művelődnünk, okulnunk kell. hogy ne maradjunk le egy pillanatra sem gazdaságunk fejlesztésében, gazdaságunk növelésében. Közösen kell megtermelnünk mindannak anyagi alapját, amit közösen élvezünk és használunk. A győrvári paraszt régen csak a „vagyonszerzés ördögének élt"; má tanul és művelődik. A felszabadulás előtt a 20 holdas gazda lenézte a 15 holdast, a 15 holdas lenézte a 10 holdast, a 10 holdas az 5 holdast és így tovább. Amikor kijöttek a templomból, vagyon szerint álllak „csuprokba". Rá sem nézett egyik a másikra, hogy ne kelljen köszönni. ^ »