Dömötör Sándor: Győrvár földje és népe Blatt L.. Győrvári éremlelet (Savaria Múzeum Közleményei 2. Szombathely, 1957)

Menthetetlenül vízbe fúlt volna, aki megpróbált volna áthatolni a borzalmasan vad, réteken tanyázó vaddisznók közölt. A vizesárkon mozgatható hid vezetett át, amit fel lehetett húzni, ha ellenség fenyegette a várat. Nem tudta és nem is merte bántani senki sem Boda királyt, aki nagyon elbizakodott. Istentelensége és lelketlensége mégis a pokolba vitte, hiába vette körül magát megközelíthetetlen akadályokkal. Jól megépített hatalmas vára gyönyörű termeiben mulatott, szórakozott. ivott és dorbézolt Boda király: volt neki miből! F.gv éjjeli tivornya sorén ijedten jelentette neki az egyik szolga, hogv süllyed a vár. — Ne, zavarj engem, te idétlen! — kiáltotta dühösen Boda király, és úgy pofon ütötte a megijedt szolgát, hogy kibukfencezett az ajtón a szerencsétlen. A királyt ezután nem merték zavarni a szolgák, azonban egyre jobban süllvedt a vár. Az egyik hűséges szolga ijedtében befutott a királyhoz és halkan rebegte: — Felséges király, nem bánom, ha megölsz is, én jelentem neked, hogv menet-üli, mert süllyed a vár! — A király nagyot nevetett, és hasba rúgta elbizakodottságában a veszélyt hűségesen jelentő szolgát. Behozatta a vacsorát és bort töltetett a hatalmas aranyserlegekbe. — Igyatok barátaim, ne törődjetek idétlen baglyok hnhogásával! — kiáltotta, és felhajtotta a színig töltött aranyos poharat. Ekkor jött a harmadik szolga és lihegve kiáltotta: — Meneküli uram. mert e pillanatban elsüllyed a vár! — Akkor szolgálták fel éppen az asztalra a pirosra sült kappant és részeg fejjel azt kiáltotta Boda királv: — Akkor hiszem el. hogy elsüllyed a váram, ha ez. a sült kappan felröppen a vállamra és onnan kukorékol! — Abban a percben a sült kappan csupasz szárnvaival idétlenül csapkodni kezdett, és nehézkesen a királv vállára repült. Olyan óriási hangon kukorékolt, hogv abban a pillanatban elsüllyedt a vár. pillanatok alatt nyom nélkül tűnt el a földben. Csak egy kis nup maradt a helyén, egv félembernvi magas pup. Olyan gyorsan süllyedt, el a vár, högv az egyik szolgát, aki az ablakon akart kibújni, kétfelé vágta a föld. Se kibújni, se visszahúzódni nem tudott, és így egvik fele fönnmaradt a földön, a másik fele meg a várral együtt elsüllyedt. A szolga testéből maradt az a kis pup a földön. Volt ennek a várúrnak, ennek a Roda királynak egy igen szép és igen kegyes életű felesége, aki mindenkivel csak jót tett. aki «egitett a szegényeken, ahogyan csak tudott. 0 is elsüllyedt a várral és fériével együtt, azonban minden hetedik év hetedik hónapiénak hetedik éneién visszajár. A Rodabídnál szokta várni ilyenkor, hogv ki megv arra éifélkor. Csodálatos aranvkulcs van ilyenkor a nyakába akasztva gvönyörű nagv aranvkarikán. Aki ezt az aranykulcsot leveszi a királyné nyakáról, annak szavára emelkedik ki a földből az elsüllyedt vár. Mások úgv tudják, hogy a ielzett, időben egv aranvkoronás kígyó szokott megjelenni az aranykulccsal a Bodahídnál. Világít az aranya, mint a tűzláng, belekábul a közönséges ember szeme. Aki mégis le tudja oldani a láncot a kígyó nyakáról, az szabadítja meg Boda királyt és népét a földből. Mások szerint Boda király felesége kígvó alakiában kísérti meg éjfél iáiban az embereket. Ezért nem járnak a Bodahíd felé. éjféltájban messze elkerülik még a tájékát is. ^ »