Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI RO VA RÁS Z PO RTRÉ К ték el: szíwel-lélekkel volt orvos, és szíwel-lélek­­kel lehetett lepkész is egy személyben (Szent-Ivá- NYi 1938). Magyarországról élénk figyelemmel kísérték en­­tomológiai és botanikai munkásságát. A Rovartani Lapok-ban és a Magyar Botanikai Lapok-Ъап rend­szeresen megjelentek a cikkeit bemutató hosszabb­­rövidebb recenziók (A. A. L. 1897; A. Aigner 1905; Anonymus 1923; Csíki 1901c, 1910; D. 1912). Barát és tanítvány Viktor Weindel (34. ábra) 1887. november 3-án született Nagyszebenben. Az evangélikus gimná­zium után orvosi tanulmányait 1906 és 1911 kö­zött Kolozsváron, Budapesten és Münchenben végezte. Nagyszebenben a Ferenc József Polgári Kórházban helyezkedett el. 1914 és 1918 között katonaorvosként szolgált, de a kórházban is fo­lyamatosan praktizált. 1942 és 1945 között egyik utolsó aktív tagja maradt az Erdélyi Természet­­tudományi Egyesület (Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften zu Hermannstadt) or­vosi szakosztályának. Súlyos betegség után 1966. május 27-én hunyt el. A lepkészést gyerekfejjel kezdte, majd Czeke­­lius Dániel irányítása alatt lett kiváló lepidopte­­rológussá. Az első példányokat 1900-ban gyűj­tötte, majd visszavonulásáig, 1959-ig folyamato­san gazdagította kollekcióját. Betegsége akadá­lyozta meg, hogy 4322 példányt tartalmazó gyűj­teményét katalogizálja és rendszertanilag felállítsa, így az 1964-ben rendezetlen állapotban került a nagyszebeni Természettudományi Múzeumba (Muzeul de lstorie Naturalá din Sibiu), ahol kata­lógusát Eckbert Schneider állította össze (Schnei­der 1984,1996: 368). A gyűjtemény egyes példá­nyai 1827-ből valók (Pascu & Schneider 1998). Weindel különösen sok példányt gyűjtött Nagyszeben környékén (Gusteri(a, Cisnádioara, Sadu, Cisnädie, Páltiniy, Magúra Cisnádiei) (Moise 2011fi; Stancä-Moise 2017), de Erdély egyéb pontjain is gyakorta megfordult. Távolabbi gyűjté­sei főként a Szebeni-havasokra (Mun(ii Cindrel), a Fogarasi-havasokra (Masivul Fägära§ului), a Vö­röstoronyi-szoros (Pásul Turnu Ro§u) környékére 34. ábra. Viktor Weindel (1887-1966) elmaradhatatlan lepkehá­lójával https://www.zobodat.at/bilder/personen_lg/15955.jpg (Hozzáférés: 2019. május 31.) Figure 34. Viktor Weindel (1887-1966) with his essential butterfly net https://www.zobodat.at/bilder/personen_lg/15955.jpg (Ac­cessed: 31 May 2 019) és a Keleti-Kárpátokra összpontosultak, ahol el­sősorban a nagy apollólepke (Parnassius apollo) populációit tanulmányozta. Czekelius születésé­nek 100. évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségen 12 oldalas kéziratban ismertette a nagy apollólepke erdélyi elterjedését és eltűnésének okait, illetve méltatta Czekelius munkásságát. Az előadás szövege akkor nem jelent meg nyomta­tásban. Negyven év múlva Rákosy László jelen­tette meg a kézirat nagy apollólepkére vonatkozó adatait (Rákosy 2000). Köszönetnyilvánítás A szerző őszinte hálával tartozik Kocs Irénnek és Boér Hunornak (Székely Nemzeti Múzeum, Sep­­siszentgyörgy), valamint Merkl Ottónak (Magyar 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom