Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI RO VA RÁSZ PO RT R É К Az Erdélyi Természettudományos Egyesület több kiváló lepkészt tudhatott a soraiban, akik gyűjtéseikkel az egyesület gyűjteményeit is gaz­dagították. Ezek közé tartozott bizonyos Hor­nung, a brassói evangélikus iskola tanára, akinek cédulázatlan példányai azonban hasznavehetet­lenek voltak, Élőpatakról (Válcele, Románia) Kle­­ment Róbert (?-?) fényképész, Friedrich Sachsen­heim (?-?) és Petri Károly Róbert (Karl Robert Petri, 1852-1932) segesvári tanárok. Czekelius kapcso­latba lépett Emil von Silbernagel (?-?) szászkézdi (Saschiz, Románia) lepidopterológussal is. Klement Róbert 1880 és 1900 között Élőpata­kon, Erdély egyik legszebb fürdőhelyén fényké­pészként tevékenykedett. Számos ritka faj előfor­dulásáról számolt be, például az óriás medvelepke (Pericallia matronula), a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice) és a vörös rókalepke (Nympha­­lis xanthomelas) Élőpatak környéki tenyészéséről, de kétes adata is van (Kirína climene). Friedrich Sachsenheim nevéhez fűződött a lápi tűzlepke (Lycaena halle) segesvári gyűjtése. Czekelius átnézte az összes addigi forrásmun­kát, revideálta Pittner Gáspár (?-?) bányaigazga­tósági hivatalnok, Herman Ottó (1835-1914), Pável János (1842-1901), Méhely Lajos (1862-1953) és Buda Ádám adatait. A lelkiismeretes munka eredményeképpen 1898-ban megjelenhetett Erdély lepkéinek kritikai katalógusa, benne 1141 faj előfordulási adatával (Czekelius 1898). Czekelius az összegzéshez átnézte Franzenau József (Josef Franzenau, 1802-1862) gyűjteményét és jegyzékét, és korrigálta a téves azonosításokat. Franzenauval kapcsolatban Aba­­fi-Aigner Lajos saját, Erdély lepkefaunáját bemu­tató cikkében (Abafi Aigner 1898b) sajnálattal említette, hogy A Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungáriáé lepkéket közlő fejezetében (Abafi et al. 1897) a szerzők az erdélyi adatokat Fran­zenau jegyzéke (Franzenau 1856) alapján közölték, amely a leírók neveit nem tartalmazta. A faunaka­talógus szerzői ezért számos nevet hibásan értel­meztek, hiszen Franzenau listáját nem vethették össze magával a gyűjteménnyel. Czekelius erdélyi lepkealapvetését számos to­vábbi adatközlő cikk követte (Czekelius 1895b, 1897,1899a, 1899b, 1901,1905,1906,1909), majd 1918-ban közzétette második összefoglaló jegy­zékét (Czekelius 1918), melyben 1005 nagylepkét és 1021 molylepkét jelzett. Később is számos újabb adattal gyarapította az előfordulási ismere­teket (Czekelius 1922,1924,1935a). Utolsó mun­kája 1937-ben hagyta el a nyomdát (Czekelieus 1937). Ennek első részében a nagyszebeni mú­zeum lepkegyűjteményének akkori állapotát mu­tatta be, majd az erdélyi lepkefauna eredetével kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki. Érdemes megjegyezni, hogy egyik korai cikké­ben (Czekelius 1897) Nagyszeben környékéről szitakötőadatokat is közölt, amit 1934-ben újabb erdélyi fajokkal egészített ki, sőt, Magyarország területére nézve két új fajt is bemutatott (Czeke­lius 1935b). A Rovartani Lapok-ban megjelent ki­sebb közleményében (Czekelius 1900a) éjszakai lámpánál lepkékre vadászó denevérről számolt be. Breáza (Breaza, Románia) közelében fedezte fel a havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) ismeret­len állományát (Czekelius 1912). Czekelius kapcsolatban állt Constantin Niko­laus Freiherr von Hormuzakival, a csernovici (Chernivtsi, Ukrajna) egyetem tanárával, Adriano Ostrogovich-csal, baráti szálak fűzték Péterfi Márton botanikushoz és a bécsi Hans Rebelhez, akivel közös gyűjtőutat is tettek Erdélyben, és aki 80. születésnapja alkalmából köszöntötte őt (Rebel 1937). Levelező- és cserepartnerei közül ki kell emelni Abafi-Aigner Lajost, Albert Prallt (?-?), Schmidt Antalt, Nathaniel Charles Rothschildot, Kari Predotát (1873-1962), Szilády Zoltánt, Ferdi­nand Paxot (1858-1942) és Aristide Caradját. Czekelius maga is szorgalmasan gyűjtött. A leg­többet Borszék (Borsec, Románia), Brassó (Bra§ov, Románia) és Nagyszeben környékén. Az első vi­lágháború után egy alkalommal a Retyezát vonu­latai között is megfordult, majd érdeklődése a Par­nassius apollo kárpáti alakjaira terelődött (Czeke­lius 1922). A fajjal kapcsolatos ismeretei gazdagí­tása céljából nagyobb gyűjtőkörutat tett az Erdélyi­­érchegységben (Mun(ii Metaliferi) és a Bihar hegy­ségben (Mun(ii Bihorului). Idevonatkozó adatait 1927-ben a Budapesten tartott X. Nemzetközi Zoo­lógiái Kongresszuson adta elő (Czekelius 1929). Lepkészeti vizsgálatai során új alfajt is leírt, a nagy mezei sokpöttyösboglárkát (Polyommatus 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom