Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 23-86 A19. század végén alig volt magyar nyelvű irodalom, ami az azonosításhoz támpontot nyújtott volna. Mindenki a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeire szorult, ott folyt az összehasonlítás és az azonosítás. Az orvostanhallgató Zilahi Kiss is minden szabadidejét az Állattárban töltötte, ahol Mocsáry Sándor (1841-1915) útmutatásával a hazai fémdarazsakat (Chrysididae) kezdte tanulmányozni. Mocsáry A magyar fauna fémdarázsai című munkája (Mocsáry 1882) segítségével tanulta meg a hártyásszárnyúak alaktani sajátosságait, az azonosítás módszertanát. Amikor Erdélybe költözött, elveszítette kapcsolatát a múzeummal, annak gyűjteménye és szakkönyvtára elérhetetlen lett számára. Csíki Ernő bethleni látogatásakor panaszolta el neki, milyen nehézségekkel néz szembe, hogy példányait azonosítsa. Ekkor derült ki, hogy a nyelvtudás hiánya okozza a legnagyobb gondot. Különösen a némettel állt hadilábon, pedig egyetemistaként egy évet Bécsben töltött. Csikinek sikerült megértetnie vele, hogy a határozókulcsok és a fajleírások megértéséhez nem kell tökéletes nyelvismeret. Pár esős napot felhasználtak a gyakorlásra, és kiderült, hogy a rendelkezésre álló irodalmak felhasználásával könnyedén ment az azonosítás. Rövidesen megszerezte a legfontosabb alapmunkákat, az új irodalmakat pedig Csíki Ernő másolta le és postázta számára. Első rövidke írása huszonöt éves korában jelent meg a galagonyalepke (Aporia crataegi) tömeges megjelenéséről Zilahon és környékén az 1880-as évek végén. A hernyók tarra rágták az összes kökény- és galagonyabokrot, vadalma- és körtefát. Amikor ezeket lekopasztották, tölgyet fogyasztottak: „Mint valóságos hóesés tűnt fel a sok lepke abban az évben. ” A következő évben a lepke alig repült (Z. Kiss 1898). A Szilágy megyei Péren 1894-ben elsőként fogta a keleti gyöngyházlepkét (.Argynnis laodice) (Zilahi Kiss 1905b), bár ugyanabban az évben Czekelius Dániel Segesváron (Sighi§oara, Románia) és Szénaverősnél (Senereu§, Románia) is gyűjtötte (Abafi Aigner 1898a). Főleg francia, japán és német szakemberekkel tartott kapcsolatot. Számos gyűjtő személyesen kereste fel, hogy együtt azonosítsák az általuk gyűjtött rovarokat. A külföldi és hazai gyűjtőkkel minden nyáron közös rovarvadászatra indult, először Erdélybe, majd Bulgáriába, Törökországba, egészen Kis-Ázsiáig. Ezeket az utakat legtöbbször gyalog tették meg. Gyűjtőszenvedélyére jellemző, hogy orvosi kinevezését nem egy nagyvárosba, hanem Hadadra, a Szilágyság jellegzetes, a Tövishát tájegységhez tartozó, etnikailag is igen kevert településére kérte. így a síkság és az erdélyi hegyvidék találkozásánál azonnal elkezdhette rovartani gyűjtéseit. Zilah határában új Carabusváltozatot gyűjtött, amit Csíki Ernő Carabus hampei var. zilahiensis (= Carabus hampei eximius Csíki, 1906) névvel vezetett be az irodalomba (Takács 1987; Szél et al. 2007). Az impériumváltás után kényszerűségből viszszaköltözött a Szilágyságba, a régi családi kúriába. Nyugdíjas éveit Szilágycseh kültelkén, az ún. Bagolyvárban élte feleségével, a Budapesten 1881. március 28-án született Pisák Ilonával. Házasságukból nem született gyermek. Zilahi Kiss Endrének két testvére volt: Zilahi Kiss Jenő Budapesten volt alpolgármester, illetve Móricz lstvánné Lenke, aki Kolozsvárott tanított. Gazdag rovargyűjteményéért 1930-ban 100 000 lejt ajánlott fel a Rothschild család, ő azonban inkább a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta (Takács é. n.). Mintegy tízezer példányt számláló bogárgyűjteményét már korábban Diószeghy Lászlónak ajándékozta, aki Zilahi egyetértésével azt a Székely Nemzeti Múzeumban helyezte el. Ötven évvel később a gyűjteményben lévő ormányosbogarakat Eckbert Schneider, majd Kocs Irén azonosította (Kocs 1984). Szilágy megye rovarfaunájáról számos cikke született. Első, hártyásszárnyúakkal foglalkozó cikkében Bíró Lajos adatait és saját gyűjtéseit közölte. A példányokat Mocsáry Sándor azonosította (Zilahi Kiss 1904). Hasonló módon járt el a megye bogárfaunájáról összeállított cikksorozatában is (Zilahi Kiss 1905a). 1906-ban további adatokat közölt (Zilahi Kiss 1906). Az Eucera clypeata nevű méhfajról (Zilahi Kiss 1918) és a poszméhek életmódjáról (Zilahi Kiss 1909) olvasmányos írásban számolt be. A hazai méhgenuszok azonosítókulcsát külön írásban jelentette meg (Zilahi Kiss 1907). 61