Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Balogh Lajos: Nagy János Sándor (1889-1964) jánosházai paptanár herbáriuma

SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 7~2I kézikönyvekben (Jávorka 1924-1925, Jávorka & Soó 1951) szereplőket követik (ahol ez nem volt teljes, ott szögletes zárójelben kiegészítettük), né­hány esetben azonban eltérőek, ezek bizonnyal Jánosházán gyűjtött tájnevek, például: Berteroa incana hamuvirág, Thlaspi perfoliatum gallérozó tarsóka, általbúvó, Diplotaxis tenuifolia németfű, Saxifraga bulbifera gumós körontó, Sanguisorba minor vérállító fű, Geum urbanum vadszegfü, Szent Benedek füve, Astragalus glycyphyllus édes­levelű bóka, Symphytum officinale fekete nadály­­lapu, Ajuga reptans aranyos nadály, Solidago gi­­gantea kései istápfű, Filago arvensis mezei gyopár, Echinochloa crus-galli futó mohar, talpasfű. Gyűjtési helyek - A herbáriumban található növények gyűjtési helyei: Jánosháza (Vas megye) 185 lap, Zalaszegvár: Nagyberzseny (Veszprém megye) 1 lap, Tűrje (Zala megye) 1 lap. Gyűjtési időszak - A jelzett gyűjtési idejű her­­báriumi példányok gyűjtésének időszaka: 1951. március 22. - 1952. október 25.; egy példány 1950. április 30-i keltezésű, 39 lapon pedig nincs dátum. A példányok egytizedén nem szerepelnek gyűjtési adatok, de a gyűjtemény címe alapján ezek is Jánosháza flórájához tartoznak. Néhány kiemelendő növénypéldány a herbá­riumból - A gyűjtemény - amelynek egytized ré­szén található az előfordulásra vonatkozó meny­­nyiségi utalás - túlnyomórészt gyakori, közönsé­ges növényeket tartalmaz, de ma már ritkábbnak számítók is előfordulnak benne, például a vasúti töltésen talált apácavirág (Nonnea pulla), vagy a parlagon lelt tátos (Microrrhinum minus). A legér­tékesebb növényelőfordulási (florisztikai) adato­kat két védett faj példányai jelentik, a környék egykor gazdagabb növényvilágának emlékeiként. Az egyik a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe), amely a lap felirata szerint a hosszúlevelű veroni­kával (Pseudolysimachion longifolium) együtt for­dult elő nedves, de kiszáradt réten a Halom nevű dombon (amelyet később szántóvá alakítottak, il­letve amelyről a helybéliek úgy tudják, hogy ókori sírdomb, ahol az 1930-as években urnákat talál­tak; Balogh et al. 1982). A másik a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angusti folium), amely a lapon olvashatók szerint a Szilvásdomb alatt, a Nagyárok mentén élt (ahol a vízi menta, Mentha aquatica herbáriumi lapja szerint „forráskifolyá­­sos” hely is volt). A kollekció néhány nem ősho­nos, termesztett, illetve jövevény (adventív) nö­vényt is felmutat, amilyenek például a kerti gyomként elvadult retek (Raphanus sativus), a Te­mető-árokban lelt kultúrszökevény kaukázusi varjúháj (Sedum spurium), a temetői dísznövény kerti macskamenta (Nepeta racemosa), továbbá az észak-amerikai magas aranyvessző (Solidago gi­­gantea) a Karakói- és az Alsó-erdőből, a környé­ken közönségesnek talált kanadai betyárkóró (Conyza canadensis), illetve a Karakói-sertéslege­­lőn akkor tömegesen előforduló, dél-amerikai szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum), de érde­kes adat a tavaszi aggófű (Senecio vernalis) Felső­mezőn való megléte is. Utóbbiak közül a magas aranyvessző a 20. század második felében a Nyu­gat-Dunántúl legelterjedtebb inváziós növényfa­jává, az őshonos növényvilágot veszélyeztető özönnövénnyé vált. Földrajzi nevek a herbáriumi növények lelő­hely-leírásában, zárójelben az élőhely jellegére vonatkozó adattal, szögletes zárójelben a Vas me­gye földrajzi nevei című kötetben (Balogh et al. 1982) is szereplőkhöz tartozó magyarázatokkal; mindezekhez lásd még Makkos (1936, 1941) és Kozáry (1940) közleményeit: Jánosháza (Vas megye) Agyaggödör. Alsó erdő [Ósó-erdő: az 1857-1860-as első katasz­teri térkép és a második kataszteri térkép, más néven színes birtokvázlat szerint; sík, erdő]. Avasalja. Babosdomb [Babos-domb: domb, szántó]. Cigányvíz (dombos részén). Csalit (vasúti töltés [is]) [Csaliti-düllő: az 1857-1860-as első kataszteri térkép szerint; Alsó-Felső Csaliti, sík, szántó], Csaliti afrok]. Csapás (parlag, rét) [Csapás: az 1857-1860-as első kataszteri térkép és a második kataszteri tér­kép, más néven színes birtokvázlat szerint; út. Csapási-düllő: mélyen fekvő, szántó, rét; a má­sodik kataszteri térkép, más néven színes bir­tokvázlat szerint; sík, szántó]. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom