Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Régészet - Sánta Barbara: Kora császárkori hamvasztásos sír Csepregről
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 IO9-I23 9. Hosszú, hengeres nyakú, kónikus testű unguentarium töredékei (6. ábra; 18. ábra, 1). Áttetsző, kékes színű (Barkóczi 1988: 87. típus). 10. Lapos, kerek fejű bronzszegecs. Talán ez is a tükörhöz tartozott (17. ábra, 1). 13. Félgömbös fejű vasszegek (4 db) (18. ábra, 3-6). A sír keltezése A sírban talált tárgyak közül az üvegeket Barkóczi (1988) alapján nagy valószínűséggel a Kr.u. 1. század végére, 2. századra keltezhetjük. A négyszögletes tükrök virágkora a birodalomban a Kr.e. 1. - Kr.u. 1. század. Gyártásuk valószínűleg megszűnik a 2. századra, azonban használatuk később is kimutatható (Kelbert 2008: 212; Bózsa 2016: 62-63). A többi mellékletet csak nagyon tág időhatárokon belül lehet datálni. A közelben talált, szórvány szárnyas fibula szintén a Kr.u. 1-2. századi keltezést erősíti (Merczi 2016: 444-445). Összességében tehát valószínűnek látszik, hogy a temetkezés időpontja a valamikor a Kr.u. 1. század végére - 2. század elejére tehető. A sír értékelése Csonttani vizsgálat híján a halott nemének megállapításakor a mellékletekre kell hagyatkoznunk. Bár a gyógybalzsamok használata a korszakban nem összeegyeztethetetlen a férfiúi méltósággal, a tükör önmagában arra enged következtetni, hogy az elhunyt nő volt (v.ö. Bózsa 2012: 33-35, aki felhívja a figyelmet a tükrök szerepére a házassági jóslásoknál, ebben az aspektusban a sírba tett tükör a halott túlvilági jegyességére utal; továbbá a tárgy profán használati tárgyként is feminin jellegű). Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az urnába helyezett mécses révén egy nevet is tudunk kapcsolni hozzá: Ur(e)io. A Kr.u. 2. század második feléből ismerünk egy Sempronius Urio-t Acquincumból (C1L 111.10548) - ez viszont nincs összhangban az eddig megállapítottakkal. Lehetséges magyarázatok: A sírban mégis egy férfi vagy egy fiúgyermek hamvai voltak - az üvegfiolákban gyógyszereket tároltak, a tükör ez esetben is állhat szepulchrális kontextusban (Kelbert 2008: 227-228) vagy a mécses nem a halott személyes tulajdona volt, és nem a saját neve van belekarcolva. Lehetséges, hogy egy közeli hozzátartozó által a sírba tett búcsúajándék, esetleg egy szeretett személytől még az életében kapott ajándék. Fehér (20 07:475) és az ő nyomán Péterváry- Szanyi (2012: 33) felvetette, hogy az io végződésű személynevek viselői a romanizált kelta lakosság köréből kerülnek ki. Bár a sírban nincs más erre utaló jel, a közvetlen környezetében található La Тёпе jellegű anyag, valamint feltételesen az újabban egyértelmű identitásjelzőként vitatott (Rothe 2013) de általában továbbélő kelta kontextusban ismert noricumi-pannoniai szárnyas fibula töredéke nem mondana ellent neki. Középkor A középkori Szentkirály falu templomának közelsége és a kiásott közműárkok nagy száma ellenére mindössze egy helyen bolygattak meg a korszakra keltezhető objektumot. A területen jelen lévő régészeti korszakok közül a középkor leletei mutatták a legkisebb intenzitást: általában véve a munkaterület nyugati, délnyugati felén egyenletesen, de elszórtan jelentkeztek, csak a 4. objektum környékén csoportosultak intenzívebben. 4. objektum ívelt aljú gödör részlete egy mintegy 30 cm széles közműárok északkeleti végében. Leletanyag: sötétszürke, korongolt, homokkal és apró kaviccsal erősen soványított anyagú, foltosra kiégett, kihajló peremű, erősen hasasodó, vállán bekarcolt hullámvonallal, hasán vízszintesen körbefutó egyenes vonalakkal díszített fazék perem- és oldaltöredéke; terméskő; kevés állatcsont. 115
