Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Természettudomány - Németh Tamás - Víg Károly - Vadász Dianna: A Savaria Múzeum pattanóbogár-gyűjteménye (Coleoptera: Elateridae)
NÉMETH TAMÁS & VÍG KÁROLY & VADÁSZ DIANNA: A SAVARIA MÚZEUM PATTANÓBOGÁR-GYŰJTEMÉNYE (COLEOPTERA: ELATER1DAE) A rövid életű imágók virágokon, száraz fákon, a lombozaton tartózkodnak, illetve egyes apró fajok a nedves talajon mozognak. Általában zsenge növényi részekkel táplálkoznak, de egyes fajok rovarlárvák ragadozói, vagy elhullott gerincteleneket fogyasztanak. Hengeres, néha kissé lapított, kemény lárváik, az ún. drótférgek a talajban vagy korhadó fában élnek; ragadozók, korhadékevők vagy növényevők. Minden fajuk külső emésztésű. Táplálkozásuk intenzitása a talajhőmérséklettel áll összefüggésben. Fejük erősen szklerotizált, lábaik rövidek, de jól fejlettek. Fejlődésük időtartama 3-5 évig is eltarthat. A lárvák érzékenyek a talaj nedvességtartalmára. Csapadékosabb években a talajfelszínhez közel eső rétegekben tartózkodnak, szárazabb években mélyebbre vonulnak. Teleléskor 20-60 cm mélyre is lehúzódhatnak. A lárvastádiumok száma az egyes fajoknál eltérő és fajon belül is változhat. A fajok nagy többségének lárvája nyár végén vagy ősszel bábozódik be, a késő ősszel kialakuló imágó áttelel, és a következő évben áprilistól júniusig rajzik. A tavaszszal bábozódó fajok imágói még ugyanabban az évben, június-júliusban kikelnek. A család néhány faját mezőgazdasági kártevőként tartjuk számon. A talajban élő kártevő fajok életmódja nagyjából megegyezik. A nőstények egyesével vagy kisebb csomókban a talajba rakják tojásaikat. Az embrionális fejlődés közel egy hónapig tart. A frissen kelt lárvák az első időkben humusszal táplálkoznak. A második vedlés után kezdenek növényi részeket is fogyasztani, károsításuk ettől a ponttól kezdődik. Kárképük a növény faja és fejlettségi állapota szerint igen változó lehet. A burgonya gumójába, vagy a sárgarépa karógyökerébe belefúrnak és járatokat rágnak. Bár a járatok fala idővel elparásodik, mindvégig látható marad, ami az áru piaci értékét jelentősen csökkenti. A palántákat a talaj színe alatt elrágják, így azok kidőlését és elszáradását okozzák (Merkl & Víg 2009). A pattanóbogarak családjába mintegy 10 ezer leírt faj tartozik, amelyeket nagyjából 15 alcsaládba osztanak. Legnagyobb fajgazdagságukat a trópusokon érik el. Hazánkból 137 fajt ismerünk (Németh 2017). Többségük 5-15 mm nagyságú, csak kevés fajuk nagyobb vagy kisebb ennél. Magyarországi fajaikról határozó még nem jelent meg, de Laibner (2000) könyvéből gyakorlatilag az összes hazai fajt azonosíthatjuk. Kutatástörténet A területről származó első adatokat Freh Alfonz (1832-1918) cikkében találjuk, melyben 39 fajt sorolt fel Kőszeg környékéről (Freh 1878). Ezt a munkát tekinthetjük a Kőszeg környékén gyűjtött állatok első, hiteles felsorolásának. Kijelenthető ez annak ellenére, hogy egyes rovarfajok téves lelőhelyezés folytán kerültek a listába. A felsorolás ugyanis tartalmazza a P. Vincenz Maria Gredler (1823-1912) által Tirolban gyűjtött példányokat is (Gredler 1863-1866), amelyek közül egyeseket utólagosan Kőszeg lelőhellyel jelöltek meg. 1893-ban Freh Alfonz egy kéziratos leltárt is készített a gyűjteményről (idézi Csíki 1941), ennek hollétét azonban nem sikerült kideríteni. Freh Alfonz gyűjteménye a későbbiek során megsemmisült. Nyugat-Magyarország állat- és növényvilágának megismerésében az első meghatározó időszak Visnya Aladár (1878-1959) munkásságához köthető. Szerteágazó, sokrétű tevékenysége mellett 1932-től látta el a Kőszegen létesült Helytörténeti és Szülőföldismereti Múzeum vezetését. 1933-ban látogatott Kőszegre Horváth Géza (1847-1937), a magyar rovarvilág kimagasló kutatója. Visnya Aladárral közösen gyűjtöttek Kőszeg környékén és a kettejük által gyűjtött, illetve a későbbiekben Horváth Géza által küldött példányok vetették meg a Kőszegi Múzeum rovargyűjteményének alapjait. A Savaria Múzeumban őrzött, legkorábban gyűjtött pattanóbogár is ebből a gyűjtésből származik. A Kőszegi-hegység részletes faunisztikai feldolgozása érdekében 1936-ban az Országos Természetrajzi Múzeum Állattára, a Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete, illetve a kőszegi múzeuma között megállapodás született. A megállapodás értelmében 1936. május 19-én Dudich Endre (1895-1971) professzor 8
