Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Régészet - Sánta Sára: A régész Schönvisner István: az Antiquitatum et Historiae Sabariensis... (1791) archeológiái vonatkozásai

sánta sara: a régész schönvisner István: az antiquitatum et historiae sabariensis... (1791) archeológiái vonatkozásai Sí. XV o. a. •sJ^yMaiiiarcí^c. —*---------f ^ Q/£4uc/is тиллъ ауте, (^.vsay.ht/l' . ad //ttí 'аошгае vn 3. ábra. Az Anubisz-relief Figure 3. The Anubis relief A műben találjuk meg először a savariai „capi­­toliumi triász” leírását, amely talán a legjelentő­sebb (és egyben a legproblematikusabb) szombat­­helyi szobrászati emlék. Az ún. capitoliumi triász a római vallási életben kimagasló helyet foglalt el: az állami kultusz középpontjában Jupiter Op­timus Maximus állt Minerva és luno istennők­kel. A császárkor idején templomuk már szinte az összes jelentős városban megtalálható volt, így Pannonia provinciában is több helyen, például Savariában (Erdélyi 1975). Schönvisner a ma „sa­variai capitoliumi triásznak” nevezett szobrokat nem egy leletcsoporthoz tartozóként írja le - amint látni fogjuk, mind a mai napig vitát képez az ösz­­szetartozásuk kérdése -, azonban mind a négy tö­redéket elég fontosnak tarthatták ahhoz, hogy bekerüljenek az általa ismertetett emlékek közé (Schönvisner 1791: 61). Ami az egyes fragmentumokat illeti, Schön­visner a műben Xll-es számmal jelölt fehér már­vány szobortöredéket (4. ábra), amely 1779-ben került elő a püspöki palota építésekor,5 helyesen Minervával azonosította („Pectus aegide munitum et stola muliebris manifestat Minervam. ”), azonban úgy gondolta, hogy a szobor egy Domitianus csá­szár által építtetett Minerva-szentély kultusz­szobra lehetett. Ezt a lehetőséget egyébként nem vetették el teljesen: a töredék biztosan az ülő Mi­nerva istennőt ábrázolja, vagy önálló kultusz-szo­borként, vagy a capitoliumi triász tagjaként (Tóth E. 1973: 30). A Xlll-as szám alatt a később Jupiterként azo­nosított, szintén fehér márványból készült torzó szerepel (5. ábra). Ezt a töredéket sem Bél, sem mások leírásában nem találjuk meg - vagy nem került még elő akkoriban, vagy olyan helyen volt 5 „Tam e fossa fundamenti Seminarii, tame residentiae Illustritatis Vestrae eruuntur lapidae, signanter vero pro residentia excisa penes tuguriolum relictum lapis unus, viginti circiter centenariorum arte sculptoria elaboratus est, pars fuit hic, prout formae superne iunctum fuisse ostendit, grandis alicuis statuae repraesentatque a mediis uberibus pedes deam quampiam." Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Acta cancellariae (továbbiakban SZEL AC), Nitrai Pál levele Szily Jánoshoz 1779. május 5; valamint „Residentiae quoque fundamentum nuncadomo teloniatoris versus eam partem, qua frustrum Ulus statuae nuper effosum est, sat profunde ducunt ” SZEL АС, Nitrai Pál levele Szily Jánoshoz 1779. augusztus 26. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom