Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál
SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI9 61-82 pannonia szürke kerámia töredékeket. Ez a kerámiatípus a Flavius korban jelenik meg és virágkorát a 2. század elején éli. Gyártása a markomann háborúk után alábbhagy és a század végén a nyugat-pannoniai műhelyekben megszűnik (Gassner 1993: 371). A mesteri darab (miután nem rétegből, hanem gépi humuszolásból került elő) párhuzamok alapján inkább a nyugat-pannoniai első csoportba sorolható, amelyet az 1. század vége-2. század elejére kelteznek (Gabler 1989: 471-473; 1998: 262; Maróti 1987: 82). Mázas kerámia A helyi díszkerámiák következő csoportját a mázas kerámia képviseli, amely a leletanyagban két dörzstál töredékből és egy korsó díszített fültöredékéből áll. A terra sigillaták importjának csökkenése új ösztönzést ad a helyi ipar fellendülésének. Noha a mázas technika helyenként már a 2. századi edényművességben is felbukkan, mégsem állapítható meg folyamatos fejlődés a korábbi és a késő római mázas kerámia között (Grünewald 1979: 72). A mázas technika újbóli feltűnése egyes kutatók szerint már a 3. század végére tehető (Brukner 1981: 37, 54; Krekovic 1973: 102; Bónis 1990:125), általánossá a 4. században válik és egészen az 5. századig, sőt néhol még a 6. század elején is használják (Gudea 1987: 421). Ezen edénytípus formaspektruma igen széles: a főzőedények kivételével minden késő római edényformán megjelenik: a kancsóktól, korsóktól és palackoktól kezdve tálakon, mortariumokon, mécseseken, csészéken és poharakon is (Arthur & Williams 1981:481-496). A késő római mázas kerámia egyik legkedveltebb formája a dörzstál volt. Ezt bizonyítja, hogy a késő császárkori kerámia leletanyagokban a mázas kerámiák között igen nagy számban fordul elő: mint például Tokodon (Bónis 1990: 35), az ács-vaspusztai késő római erődnél (Ottományi 1989: 507) és jelen esetben a mesteri villagazdaságban is, ahol az előkerült késő római mázas kerámia kétharmadát a mortariumok teszik ki. Ezek az arányszámok jóval magasabbak, mint a vörös bevonatos, illetve nyersszínű dörzstálak előfordulási arányai a pannoniai leletanyagokban. Az arányok ilyen mértékű változásához nagymértékben hozzájárult a késő római dörzstálak funkciójának megváltozása: ugyanis a mázas kerámia rendeltetése hasonló a terra sigillatáéhoz és a finom áruéhoz. Azonban a késő római mortariumok formája is alapvetően más, mint a korai vagy a középső császárkoriaké. A késő római dörzstálak fala nem domborodik ki (ellentétben a 2-3. századiakéval), hanem a peremtől az aljáig egyenes és meredek. A fal- és az alj vastagsága vékonyabb; pereme pedig keskenyebb, rövidebb és egyenesebb is (Gassner et al. 1999:219). A máz színe általában zöld és barna, de lehet sárgásbarna, sárga, zöldesbama és sárgászöld is (Ottományi 1989: 508). A mázas dörzstálak tipológiai fejlődésénél is ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a nyersszínű mortariumoknák ugyanis itt is ugyanazokat a típusokat használják a 4. század elejétől egészen az 5. századig illetve a 6. század elejéig. Éppen ezért tipológia alapján való finomabb keltezése nem lehetséges, ez még a további kutatás feladata (Ottományi 1989: 509; Gudea 1987: 425). A széles, gallérszerű pereműek tűnnek a legkorábbinak a mázas dörzstálak között, amelyek a 4. század elejétől kezdve az 5. század elejéig előfordulnak (Ottományi 1999: 338). Pannonia rendkívül gazdag mázas kerámiában, a késő császárkorban több műhely is működött a provinciában, mint Savariában, Brigetióban, Castra Ad Herculemben, Tokodon, Aquincumban, Gorsiumban, Intercisában, Emonában, Poetovióban, Neviodunumban, Certissában, Mursában, Sirmiumban és Taurunumban (Bónis 1990:30). A mázas kerámiát a 4. századtól a 430-as évekig gyártják, sokszor a besimított kerámiákkal együtt, mint például Leányfaluban, Tokodon és Savariában (Ottományi & Sosztarits 1998: 179). Savariában több mázas kerámiát gyártó kemencét is feltártak: a Járdányi Paulovics István Romkertben (Buocz 1992: 58-70) és a Fő téren (Ottományi & Sosztarits 1998: 145-216). A territórium területéről eddig ilyen késő római edényégető kemence nem ismert. Talán a savariai műhelyek látták el a vidéki villagazdaságokat is mázas kerámiával. Mind az agyaguk, mind a máz színe különbözik a mesteriben előkerült három mázas edénynek. Az R.2015.4.19. (3. ábra 1.) számú dörzstál töredék belül világosszürkés agyagú, kívül világos barnás73
