Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál

SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2019 61-82

a territórium területén található villákban hasonló arányban jelennek meg, mint a dél-galliai műhelyek termékei. A villa anyagából a legkorábbi sigillata egy díszítetlen, dél-galliai, középtájon behúzott, ívelt falú Drag. 27 formájú csésze (ún. acetabulum), amely Habilis mester műhelyében készült 160 körül (R.2015.4.1; 2. ábra 1.). Ezt a pohártípust a 2. század folyamán a csonkakúp alakú Drag. 33 típus váltja fel. A közép-galliai sigillaták a sigillata anyag második legnagyobb mennyiségét teszik ki (23,5%-ot). A közép-galliai műhelyek közül a legnagyobb exportőr a Dunavidékre a lezouxi manufaktúra volt. Anyagomban a műhelyhez köthető közép-galliai sigillaták Lezouxban készültek. A lezouxi műhely Tiberius korától a 4. századig készített sigillatákat, de Pannóniában csak a 2. század második felében tudott érvényesülni a dél-galliai Banassac után (Gabler 2006: 69). A Mesteriben talált közép-galliai árunál inkább a díszítetlen formák képviseltetik magukat, mint a Drag. 18/31 tányértípus (R.2015.4.2, 17; 2. ábra 2,17.) és a Drag. 33 pohár (R.2015.4.9; 2. ábra 9.). Mindössze egy Drag 37 tál reliefdíszes oldaltöredéke került elő az ásatások során, amelynek töredékessége miatt pontosabb műhely meghatározása nem lehetséges (R.2015.4.15; 2. ábra 15.). A közép-galliai műhelyek fő export időszaka provinciánkba Antoninus Pius és Marcus Aurelius uralkodására tehető. Ez nem azt jelenti, hogy a markomann háborúk után a közép-galliai sigillata-gyárak nem szállítottak Pannóniába, hanem egyszerűen a 2. század közepén alapított rheinzaberni manufaktúra kedvezőbb földrajzi helyzete miatt kiszorította a dunai tartományokban a közép-galliai műhelyek áruit. A rheinzaberni műhely a Kr. u. 150-es évek második felétől a Kr. u. 270-es évekig gyártotta termékeit (Gabler 2013:221). A mesteri villagazdaság sigillata-anyagában a legnagyobb számmal a rheinzaberni műhelyben készült sigillaták találhatóak meg (53%). Hasonló a helyzet a Savaria territóriumán található régészetileg kutatott villákban is, ahol az általam összegyűjtött anyagban legnagyobb számban a rheinzaberni manufaktúra termékei jelennek meg. De ez nemcsak Savaria territóriumára jellemző, hanem általánosságban egész Pannóniára. Elsősorban a limes mentén hatol előre a műhely exportja, de a főbb kereskedelmi utak mentén termékeik eljutnak a tartomány belsejébe is. A rheinzaberni műhelyek hosszú fennállása (Bittner 1986: 252), a termelés mértéke, valamint a földrajzi közelség és az összekötő vízi út is összefüggésben áll azzal, hogy termékeik tömeges mennyiségben kerülnek elő a dunai tartományok lelőhelyein. Talán, köszönhető ez a Severus kori gazdasági fellendülésnek is, amikor is mind a civil lakosság, mind a kedvezőbb körülmények közé került katonaság is könnyebben jut hozzá a díszkerámiákhoz (Gabler 2015: 56-57). A rheinzaberni műhelyek áruin a tömegtermelés miatt jelentős minőségi romlás figyelhető meg. Ezt kompenzálva több új edényformát illetve egyszerűbb díszítést is bevezettek, hogy piaci közönségüket ne veszítsék el. A díszített formák közül a barbotinos és vésett díszítéstechnika jelenik meg az edényeken. A mesteri-intaházi villában egy Drag 37-es tálon figyelhető meg a reliefdíszítés technika mellett barbotin díszítés (R.2015.4.3; 2. ábra 3.). A villa anyagában a Drag 37 tálak mellett (R.2015.4.3-4, 10, 16; 2. ábra 3, 4, 10 és 16.), egy Drag. 36 tál (R.2015.4.14; 2. ábra 14.) és négy Drag. 33 pohár töredéke (R.2015.4.5-6, 12-13; 2. ábra 5-6, 12-13.) fordul elő. A westemdorfi gyárat 170-es évek második felében alapíthatták és a 233. évi alemann betörésig működhetett. A gyárat a dunai piaci igények kielégítésére hozták létre, amelyet már Rheinzabern nem tudott ellátni. A Duna, illetve az Inn folyó közvetlenül kötötte össze piacterületével, így termékei tömegesen jutottak el a limes menti táborokba és városokba. Ugyanakkor a tartomány belsejében és a Borostyánkő út menti városokban (Poetovióban, Sallában és Savariában is) csak nagyon kis mennyiségben található meg a műhely áruja (Gabler 1983:351). A westerndorfi műhelyek elsősorban domborműves sigillatákat gyártottak, Drag. 37 és Drag. 30 formájú tálakat illetve a díszítetlen formák közül a Drag. 33 poharat és a Drag. 31 és 32 tányérokat. A díszített edények motívumrendszere és bélyegeik alapján három csoportot különítettek el: Comitialis, Helenius és Onniorix áruját (Kiss 1946-48: 216-274). A feldolgozott sigillaták közül Helenius (R.2015.4.8; 2. ábra 8.) és Onniorix (R.2015.4.7; 2. ábra 7.) műhelyéből található egy-egy darab a mesteri-inta-71