Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Műtárgyvédelem - Kusztor Gergely: Gondolatok a restaurátori etikai elvekről és napjainkban elfogadott szabályozásukról

SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI9 167-179

15. ábra. A kozmetikai doboz in situ állapotban Figure 15. The cosmetics container as found in situ

16. ábra. A rekeszből vett anyagminta

Figure 16. Sample of material taken from the compartment of the cosmetics container

17. ábra. A helyreállított kozmetikai doboz Figure 17. The restored cosmetics container

szítéstechnika, anyagi összetétel, forma) az edény továbbra is megőrzi.

Ha a tárgy állapotából adódóan szükségessé válik, hogy a konzerváló kezelés során hozzátegyünk anyagokat (ragasztás, kiegészítés, megerősítés, konzerválás), akkor ezeket úgy kell tudnunk eltávolítani a jövőben, hogy az eredetit ne érje semmiféle károsodás, a hordozott információ ne sérüljön és ne vesszen el.

Ez a gondolkodásmód már nagyon régóta létezik a műtárgyakkal foglalkozó szakembereknél.

Az első múzeumok alapítása, melyek közgyűjteményi funkciót láttak el, a 18. századra tehető. Sajnos a kezdeti időkből nem igazán lehet írásos emlékeket találni a restaurátori munkákról. A legelső múzeum az 1753-as alapítású British Museum volt. Az intézmény szerint a korai

időszakból restaurálással, konzerválással kapcsolatban semmi iratuk nem maradt fent, mert nem dokumentálták. Az elvégzett beavatkozások feljegyzése ekkoriban sajnos még nem volt bevett szokás. A legkorábbi adatok a 19. századból vannak, mely szerint több restaurálással foglalkozó személy is dolgozott a múzeumban, de a módszerekre, eljárásokra csak utalások vannak, kurátorok levelezéseiben és értekezletek jegyzőkönyveiben.

A 18. század vége felé a tudósok egyre inkább érdeklődtek a régészeti anyagokkal kapcsolatos problémák iránt (Sease 1996). A legkorábbi alkalmazott módszerek közé tartoznak a tárgyak forralása különböző olajok és lakkok keverékében (Hansen & Andersen 2001; Scott & Eggert 2009).

171