Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)

Művészettörténet - Cebula Anna: Zászló, avagy mit takar ez a kifejezés a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményét vizsgálva?

CEBULA anna: zászló, avagy mit takar ez a kifejezés a szombathelyi képtár textilgyűjteményét vizsgálva?

i.a-b. ábra. 3. Textiltriennále (2009)

Figure i.a-b. The Third Textile Triennale (200g)

a többiektől, azonnal vagy nagyon rövid időn belül zászlót is kreáltak, alkottak maguknak, céljaikat, elképzeléseiket „zászlójukra tűzve”. Mivel a textilből készült zászló igen hatásos kifejezési forma, úgy gondoltuk, hogy a világon elsőként itt, Magyarországon megteremtjük a textiművészeten belül az „autonóm zászló” műtárgy kategóriát. Így a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért és a Szombathelyi Képtár első felhívásában pontosan meghatározta, hogy hogyan is értelmezi a „zászló” kategóriát a textilművészeti beavatkozáson belül. Olyan autonóm textilműveket vártak a rendezők az alkotóktól, amelyeknek a mérete 100x300 cm befoglalón belül van, és amelyeket rövidebbik oldaluknál fogva, rúdon be lehet mutatni a Szombathelyi Képtár mellvédjéről kilógatva (l.a-b. ábra). Természetesen itt is, akárcsak a nemzetközi miniatűrtextil kategóriánál, a mű nem csak textilből készülhetett. A lényeg az volt, hogy technikájában vagy anyagában utaljon a textil tulajdonságaira.

Zászlóba sűrített mondanivaló

lentősebb volt a színnel való jelzés. A többnyire szabályos téglalap alakúak között megjelentek a háromszög bemetszésűek, az ún. „lángnyelvűek”. Az első, akkor még csak országosnak meghirdetett kiállítás után 2000-ben már nemzetközi felhívást tettünk közzé. Az ezredfordulón megjelent alkotások, melyek 21 országból, három kontinensről érkeztek hozzánk, már mertek extrák, avantgárdok lenni, az alkotók már éltek a művészi szabadsággal és a tradicionális zászlóknál alkalmazott anyagoktól merőben eltérő nyersanyagokat is használtak és használnak azóta is. Olyanokat, mint a papír, a műanyagszál, a viasz, a drót, a toll, a bőr, az iratkapcsok, a szilikon, a teafilterek, a rézhuzal, a fémcsengők és még sok egyéb a textiltől hagyományosan idegen anyag. Az alkotók egyébként a zászló kategóriában is pontosan ugyanolyan vagy nagyon hasonló műveket hoznak létre, akárcsak az autonóm textiljeikben, hiszen mindenki életműve sajátos jegyeket hordoz. Az őket foglalkoztató témák, kérdések, fogalmak kerülnek itt is napvilágra. Még anyaghasználatuk is hasonló.

Az 1998. évi biennálé zászlókiállítására beérkezett művek első ránézésre még nagyon hasonlítottak a régi korok hagyományos zászlóira. Az idelátogatók nagy meglepetésére azonban mégsem voltak azonosak az általuk megszokott állami, egyházi vagy katonai zászlókkal, bár anyaghasználatukat még a visszafogottság jellemezte (Cs. Kottra 1998). Mondanivalójuk kifejezésében je-Alkotók és műalkotások

Többé-kevésbé kronológiai sorrendben haladva, elsőként Jolanta Rudzka Habisiak (Lengyelország) művét mutatom be, aki a falikárpitokban, a minitextilekben és a zászlóban is ugyanazzal az anyaggal dolgozik: a viaszosvászonra nyomtatott térkép csíkokra vágásából nyeri azokat a szálakat,

158