Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)

VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA: AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... bizonyosan csak a következőket ismertem fel: a Ficus lutesceus fáját, a Poupartia mangifera ter­mését, a Brucea sumatro fáját; a Caryophyllum aromaticust, a Bidens virágzatát, a Gossypium ar­boreum szirmait, a Coryandrum termését, az Élet­tana gyökerét; a Cinamomum ceylanicum kérgét stb. egy kevés Sulfas cupriival,46 kénnel és egy vörös korall (Tubipora?) néhány darabjával. Különösen gyakran használatos a Piper longum torzsája. Hel­minthiasis47 ellen, amelyben itt néhány kivételtől el­tekintve minden gyermek szenved, és amelyből né­hány eklatáns példa került elém, ahol a férgeket egész kötegekben hajtották el; úgy látszik, kevéssé van hatásos szerük, mert különösen ennek a beteg­ségnek az esetén minket hívnak segítségül annak el­lenére, hogy sok Anthelminticumot48 ismer a né­pesség, közöttük főképpen az Areca catechu termé­sét, a Convolvulus levét, a Gnetumot és a Calotro­­pist sorolhatjuk. A Punica granatum gyökér kérge, főképpen a fehér virágú variáns sem ismeretlen a já­­vaiaknak. A leggyakoribb bőrizgató szer az oltott mész, amilyet a siri-rágásnál is használnak; legtöbbször egy kis pénzérme nagyságú területen a fájó részre fölötti bőrrétegre kenik, de némi olajjal elvegyítve még bevenni is láttam. A piócákhoz mindenki nagy bizalommal fordul, amelyekből itt minden rizsföldön nagy mennyiséget lehet találni, miközben olykor pórul járnak, mivel­hogy a lópiócával cserélik fel, amely 6-7 órán át marad rátapadva és gyakran gennyes kör alakú se­beket hagynak hátra. Saját tapasztalatomból említhetek egy fejfájás­csillapító szert. A múlt évben átvészelt tífusz alatt a legpusztítóbb fejfájástól szenvedtem, amely ellen nem találtam ellenszert. Egy öreg bennszülött Aes­culapius hozott nekem egy barna növényi anyagból elkészített pépet, amelynek kellemes fűszeres illata volt, és mindkét oldalon halántékomra helyezte. Ért­hetetlen, mégis igaz, hogy a fájdalom varázsütésre eltűnt, helyet adva egy kellemes hűvös érzésnek. Ha­marosan megkérgesedett a gyógyító pép, leesett, és egy kivörösödött bőrterületet hagyott maga után. Ennek az arcanumnak az összetételét sajnos nem tudtam meg, bármily szorgosan is kérdezősködtem. Természettől fogva deformálódott emberekből lát­szólag kevés van. A legtöbb testi fogyatékosság csak a rossz kezelés következménye. Csonttörések esetén egy elég jó, lehámozott pizangdarabokból álló kö­tést helyeznek fel, igaz anélkül, hogy előtte beigazí­tanák. Ugyanez mondható el, talán még magasabb szinten, a szembetegségekről. Nem túlzás, ha meg­jegyzem, hogy 100 jávai közül egy legalábbis félig vak; legtöbbször staphylomát49 okozó romlásról és kiterjedt szaruhártya-elhomályosodásról van szó, amely az elhanyagolt ophthalmicus blenorrhoea következménye. Ez utóbbi forrását valószínűleg a különböző károsító hatásban kell keresni, amelynek naponta ki vannak téve, mint füst, por, stb., továbbá abban a nagy mennyiségű oltott mészben, amelyet úgyszólván egész nap siri-rágás közben ujjaik között tartanak. Hogy a szifilisz, amely eléggé elterjedt, szintén valamennyire hozzájárul ehhez, abban nem kételkedem. Hogy a jávaiak milyen szert használnak szifilisz ellen, mostanáig sem tudtam kideríteni; minden esetre úgy tűnik, hogy van ilyen szerük, mivel érthe­tetlen számomra, hogy a nem éppen dietetikus élet­módjuk és ennek a bajnak az elterjedtsége ellenére sem fordul elő sok szekundáris eset. A betegség terjedésének legtermékenyebb tápta­laját minden esetre a néptáncosnők (bajadérok) szol­gáltatják, akik bájaikat nyilvánosan mutogatják, és a legfrivolabb módon feltárják. A kínaiak közt ural­kodó leszbikus szerelmi hajlam is szolgáltathat né­hány áldozatot. Figyelemre méltó, hogy a szifilisz valamennyi for­mája a bennszülöttek esetén sokkal könnyebben meghátrál a szereinkkel szemben, mint az európaiak esetében, tekintet nélkül arra, hogy az előbbiek ese­tében olykor egészen régi esetek is kezelésre kerülnek; talán az előbbiek étkezésben és ivásban mutatkozó mértéktartása szükséges ehhez? A közönséges nép kö­rében néhány condylomatosis forma is ismeretes. A rühesség az egyik leggyakoribb bőrbetegség, ha a különböző keléseket nem számoljuk. A legalsóbb néprétegeknél számos faggyúmirigy­­daganatot látni, olykor roppant mennyiségben fel­46 Réz-szulfát. 47 Férgesség. 48 Féreghajtó szer. 49 Szaruhártyafekély. 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom