Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Fa körül táncoló gyermekeket ábrázoló porcelánplasztika restaurálása
FERENCZ ESZTER: FA KÖRÜL TÁNCOLÓ GYERMEKEKET ÁBRÁZOLÓ PORCELÁNPLASZTIKA RESTAURÁLÁSA giai nehézségekkel küzdött. Böttger halála után 1719-től 1731-ig Johann Gregor Höroldt (1696- 1775) került az üzem élére. Höroldt a 18. század legnagyobb színtechnikusa volt, aki viszonylag rövid idő alatt megoldotta a porcelánok megfelelő színezését. A máz alatti festést 1720-ra sikerült kikísérletezni. Az 1720-as évekre sikerült fokozatosan leküzdeni a korai Böttger-féle porcelán egyenetlen kiégetését és krémszínű megjelenését. A Meissenben gyártott „drezdai porcelán” Európa-szerte megbecsült kinccsé vált. A máz simább és fehérebb volt, mint a legtöbb kínai porceláné. Ágost sikerét irigykedve néző királyok és nemesek saját porcelángyárak létrehozására törekedtek. Az alapos óvintézkedések ellenére többeknek sikerült Meissenből elcsábítani elégedetlen és pénzsóvár alkalmazottakat, akik Böttger titkát magukkal vitték (Sandon 1998). 1727-től Johann Gottlieb Kirchner, 1731-től pedig Johann Joachim Kändler (1706-1775) szobrász is Meissenben dolgozott. Kändler a gyár legkiemelkedőbb alkotója volt és az európai porcelánművészet egyik legjelentősebb egyéniségévé vált. Teljesen új látásmódot honosított meg a rokokó stílusú porcelánszobrok tervezésével. (Katona 1999: 431.; Melegati 1996; Sandon 1998: 89; Du Boulay 2001). 1773-ban Erős Ágost meghalt és Henrich von Brühl gróf tulajdonába került a gyár. 1774-ben Camillo Marcolini gróf lett Meissenben az igazgató. Marcolini vezetése alatt, a napóleoni háborúk miatta, az állami támogatások elapadtak. A gyárnak komoly anyagi nehézségekkel kellett megküzdenie. Szerencsére az új klasszicista stílushoz Meissen képes volt alkalmazkodni, Michel Victor Acier és Johann Carl Schönheit által mintázott porcelánplasztikáknak köszönhetően. (Melegati 1996; Sandon 1998:90). 1760 és 1830 között a technológia fejlődése lehetővé tette, hogy egyre többen jó minőségű porcelánt állítsanak elő. Tömegével létesültek az új porcelángyárak Európa-szerte. Sajnos ez a folyamat a művészi színvonal erős hanyatlásához vezetett. Különleges értéktárgyból nyereséget hozó árucikké vált a porcelán. Hatalmas új piacra leltek a kisebb ráfordítási költséggel gyártott áruk a feltörekvő középosztály és kereskedői réteg köreiben. (Newstead 2001:151). 1814-től kezdve a meisseni gyár hírnevének helyreállítása érdekében az új vezetés megszüntette az igénytelenebb darabok gyártását. Újra magas minőségi követelményeket állítottak fel. A Marcolini-időszak után készült termékek a „késő meisseni” jelzőt kapták. (Sandon 1998: 90). Johann Joachim Kändler A meisseni porcelánplasztika kibontakozása és virágzása Johann Joachim Kändler személyéhez fűződik. Kitűnő mintázó képessége és kreativitása magasra emelte a gyár hírnevét. A szobrász Drezda környékéről származott. Fiatalon kőszobrokat faragott Erős Ágost építkezésein. 1730-ban udvari szobrász címmel tüntették ki, 1731-ben került Meissenbe. Első feladatai közé tartozott az új ízlésnek megfelelő rokokó asztali készletek megtervezése. 1734-től Johann Friedrich Eberlein lett a segítőtársa. A „Hattyús készlet” a legismertebb közös szervizük, amit a gyár irányítója Heinrich Brühl gróf számára készítettek. Első szobrai állatfigurák voltak, majd a vidám udvari élet szereplői, bohócok, harlequinek. Az 1740-es években igen sok kedves életkép jellegű szobrot készít, gyakran divatos rézkarcok alapján. 1748-ban Párizsba utazott, ezt követően a rokokó hatás megerősödött a gyárban. Meissen ekkor ért hírnevének tetőpontjára. Tevékeny, erős művészegyéniség volt, aki hajlott a monumentalitás felé. Az egyházi jellegű megrendelések lehetővé teszik számára a nagyobb méretű szobrok megalkotását. A rokokó hatás ellenére Kändler elsősorban barokk művész volt és ezek a témák lehetőséget adtak a fennkölt, nagyság érzetét keltő jelenetek ábrázolásához. Pályája során több kiváló művésszel dolgozott együtt,4 egészen 1773-ban bekövetkezett haláláig. Utolsó, Michael Victor Acierrel közös munkája egy negyven csoportból álló allegorikus kompozíció volt 11. Katalin cárnő megrendelésére (Nékam 1980:15-20). 4 1739-től Johann Gottlieb Ehder, 1743-tól Peter Reinicke, 1748-tól Fridrich Elias Meyer, 1761-től Carl Christian Punét, 1765-től Michael Victor Acier. 174