Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: A magyarországi grádistyei horvátok asszimilációjának gerjesztői 1945 után
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE » 20l8 I5I-167 amelyet a „grádistyei horvátok hetilapja“-ként (tajednik Gradiscanskih Hrvatov) határoztak meg (Hajszán 2007). Addig csupán horvátoknak, felső horvátoknak (=Gornji Hrvati) vagy vízi-horvátoknak (Wasser-Kroaten) nevezték őket (Gieler & Kornfeind é. n.). A teljes történet bemutatásától eltekintünk, csupán azt emeljük ki, hogy az 1960-as évektől a Magyarországon maradt horvátokat „Gradiscanski Hrvati“-nak, azaz grádistyei horvátoknak kezdték nevezni a köznyelvben. Majd ezt a kifejezést az itteni horvátok egyre inkább önelnevezésként vették át. A dolog furcsasága, hogy a német kifejezés - Burgenländische Kroaten - a burgenalandi grádistyei horvátokat és a teljes - három országban élő - szubetnikai horvát csoportot is jelöli (Holjevac 2011: 143). Napjainkban már e horvát közösség tagjai gyakran lerövidítik a megnevezést és önmagukat a horvát szó nélkül „grádistyei”-ként határozzák meg: Mi smo Gradiscanci. = Grádistyeiek vagyunk. Befejezés Ha röviden kitekintünk a szomszédos Burgenlandban élő grádistyei horvátokra, akkor megállapíthatjuk, hogy hagyományosan agrárterületnek tekintik a déli, míg iparinak, indusztriálisnak az északi területet, s ilyennek vagy olyannak az ott élő népességet. A déliek emiatt kényszerültek - elsősorban Bécsbe irányuló - ingázásra. Emiatt vált jelentőssé az anyanyelv használata és az asszimiláció korlátozása, lassítása vagy megállítása. Azzal lehetne ezt megállítani, viszszafordítani - vélik az ausztriai kutatók -, ha megfelelő mennyiségű és bérezésű munkahelyet teremtenek helyben. De - hozzáteszik /tették hozzá 1988-ban/ ennek rövid és középtávon semmilyen megvalósulási lehetősége nem adott (Darabos 1989: 59). Mivel a nyugat-magyarországi két megyében élő grádistyei horvátok helyzete rendkívül hasonlít a Kelet-Ausztriában élőkéhez, hasonlóan vélhetnénk megoldást találni asszimilációjukra, ha nem vennénk számba a fent vázolt más szempontokat. Ezeket is figyelembe véve sokkal összetettebb feladat áll azok előtt, akik gátat vetnének e horvát nemzetiség asszimilációjának. A határmentiség szerepét kutatva Kovács Teréz többek között a következő megállapításokat teszi. „1947-től kezdődik egy új szakasz, amely nagy belső eltérésekkel, de egészen 1989- ig tart. Ekkor Magyarország világgazdasági helyzete az említett ’modern birodalmisággal’ jellemezhető. (Wallerstein nyomán. Megjegyzés: H.S.) Kétségtelen, e korszakon belül óriási különbségek vannak, így akár több szakaszt is kijelölhetnénk, de a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyása és az ezt fenntartó monolitikus rendszer mindvégig fennáll.” (Kovács 1991: 45). A határmenti fekvést értékelve Kovács Teréz megállapítja: „1920 után a határmenti falvak fejlődésében nem történt akkora törés, mint az azonos fekvésű városi települések esetében az feltételezhető. (...) Viszont csak 1960 után és ezt a népességföldrajzi vizsgálatok alátámasztják - kezdett el a lakosság a határmenti falvak egy részében jelentősen csökkenni, ami szinte két évtizedig folyamatosan tartott. (...) Ez nem határmenti jelenség, hanem az ország minden elmaradott térségére érvényes, és összefüggésbe hozható azzal a társadalmi-gazdasági és településpolitikai folyamattal, amely az 1960-as évektől kezdődően jellemezte Magyarországot. (...) A korszak az ún. második kollektivizálással kezdődött, amikor a tsz-ek nem vagy nagyon rosszul tudtak fizetni. Aki tehette, más kereseti forrás után nézett. Később a mezőgazdaság gépesítésével csökkent a föld eltartóképessége, ami újabb elvándorlást eredményezett. Az 1970-es évtized a különböző központosítások kora. Az iskolák, a tsz-központok, a tanácsok nagyobb településekre koncentrálódnak. (,..)Az eddigi határmenti kutatások során a témával foglalkozó szakemberek nem törekedtek arra, hogy különválasszák az ország egészére érvényes és az országhatár mentén jelentkező sajátos településfolyamatokat, és hogy rámutassanak azokra, melyek mindkét térségben egyaránt érvényesek. Úgy vélem, hogy túlértékelték a határmentiség szerepét a falusi települések elmaradottságában. (...) Az osztrák és jugoszláv határ mentén élők egy csoportja a “modern birodalom” korszakában ko163
