Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: A magyarországi grádistyei horvátok asszimilációjának gerjesztői 1945 után
horváth Sándor: a magyarországi grádistyei horvátok asszimilációjának gerjesztői 1945 után A megfélemlítés Az 1950-es években a párt minden szintjén jelentősége volt az ellenségkép-kreálásának és éltetésének. 1957. május 11: R. elvtárs kapcsolódik M. hozzászólásához, mellyel egyetért, egy dolog kivételével: „Becsülni és szeretni minden felebarátunkat nem lehet. Igenis szeretjük és becsüljük azt, aki bennünket is szeret és becsül, de az ellenséget soha, sőt minden áron le fogunk vele számolni.”22 Az osztályellenséget elsősorban a gazdag parasztokban jelölték meg. Ugyanakkor a kulákká minősítés több célból történhetett. Habina Péter szerint kettős funkciója volt: „Izolálni és felszámolni a parasztság legsikeresebb és a falusi környezetre legnagyobb befolyással bíró részét.”; „A kuláknak minősítettek elleni eljárások - a kuláklisták nyitottsága révén - bizonytalanságot, félelmet kelthettek a birtokos parasztság körében.” (Habina 1994:164). A kulákkérdésnek Fertőhomokon nagyon érdekes módon vetettek véget az 1956. szeptember 29-én tartott helyi végrehajtó bizottsági ülésen. A tanácsi jegyzőkönyv alapján kiderül, hogy két lakost helytelenül minősítettek kuláknak. Ennek felülvizsgálatánál a hozzászólók szép sorjában azt bizonygatják, hogy ugyan volt cselédjük - az egyik családnak 1937-ig, a másiknak 1910-ig -, de azokkal emberségesen bántak, azok meg is lopták - meg is lophatták - őket, s cselédjeiknek kölcsönt is adtak. Ráadásul szorgalmasan dolgoztak.23 Az ellenségkép éltetése és lebegtetése számos alkalommal szerepelt a helyi párttaggyűléseken és a tanácsüléseken: Ólmodon 1953 decemberében az „ellenség” terjeszti, hogy nem kell a kötelezettségeknek eleget tenni, mert azokat úgy is elengedi a kormány. Ezt a hangulatot szívós felvilágosító munkával meg kell szüntetni - állapította meg az elnök.24 Ugyanebben az esztendőben a nardai kolhozzal kapcsolatban leszögezik: „Az ellenség munkáját mutatja az a tény, hogy Narda községben szaporodnak a lopások. Minden héten eltűnik egy malac. (...) Ha így megy, lassan az egész állományt ellopják.” (Horváth é. n.: 97). Nem tudni, hogy az ötvenes években hány szentpéterfai emlegette meg, hogy 1925-ben két szentpéterfai férfi csempészte be az államhatáron Rákosi népbiztost és társait.25 Rákosi Mátyás annak idején több alkalommal illegálisan érkezett Magyarországra: például 1924. december 21-én érkezvén a lmperiál Szállóban lakott, majd 1925. január 24-től február 15-ig Bécsben tartózkodott, s február 15-től ismét Budapesten folytatta az illegális munkát (Rákosi 2002: XLV1). Utóbb a Rákosi-éra nagy megfélemlítéseiről az éppen aktuális törvényes rendet dicsérve tettek említést egy 1962-es horvátlövői pártgyűlésen is: „Szocialista államunkban törvényes rend uralkodik. Rákosi idejében ettől gyakran eltértek. Ez volt tapasztalható minden területen. Az akkori vezetők elszakadtak a tömegektől. A nagy megfélemlités igen károsan hatott a politikai és gazdasági s társadalmi rendünkre.”26 A megfélemlítés másik módja a kitelepítés, az internálás volt. Erre a határmenti települések mindegyikében sor került 1951-ben. Nardáról négy családot - özvegy Bosits Ernőnééket, Csercsics Károlyékat, Geicsnek lstvánékat és Gerencsér Józseféket - a Hortobágyra, egyet pedig - Bencsics Gézáékat - Jászberénybe deportáltak. „Nem válogattak: akit a házban találtak, annak mennie kellett. Elvitték például a 86 éves Gerencsér Ferencnét, (született Gruber Katalin) is, aki ugyan közölte, hogy fel nem kel az ágyból, de végül a család mégis rábeszélte, hiszen az ávósok kijelentették: ha - szavukkal - a ’nyanya’ nem mozdul ki az ágyból, ott helyben agyonlövik.” (Horváth é. n.: 96-97). „A kitelepített személyek sorsában az MDP 1953. júniusi határozatát követő 1953. július 26-i Elnöki Tanács által kibocsátott közkegyelmi rendelet hozott fordulatot. A kitelepítéseket a közkegyelemmel egyidőben hozott minisztertanácsi rendelet szüntette meg, 1953. október 31-et je-22 MNL VaML ХХШ-325/a/l. 1957. május 11-ei jegyzőkönyv, p. 7. 23 MNL Soproni Levéltár XX111. 745. Tanácsi iratok. 151. doboz. Fertőhomok 1956. szeptember 29-i Községi Tanács Végrehajtóbizottsága jegyzőkönyve, 3 pp. 24 MNL VaML XXlll-700/a/830/l. Ólmod Községi Tanács Tanácsülési jegyzőkönyvek, 1953. december 9. 25 Hir 11(218):1., 1925. szeptember 7. 26 MNL VaML 18. Fond 1. Fcs. 56. Ő.e. 1962. Horvátlövői MSZMP Alapszervezeti taggyűlési jegyzőkönyvek, 1962. szeptember 18. 156
