Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Márton András - Molnár Attila: Korai kelta pecsételt kerámia Szombathely-Oladról (Vas megye). Megjegyzések a keleti kelta pecsételt kerámiához és a Dunántúl La Tene-kori fazekasságához
MÁRTON ANDRÁS & MOLNÁR ATTILA: KORAI KELTA PECSÉTELT KERÁMIA SZOMBATHELY-OLADRÓL (VAS MEGYE)... Bevezetés Jelen tanulmányunk tárgyát képező pecsételt díszű edény (2. ábra. 1.) a Szombathely közigazgatási területéhez tartozó Olad-Alsó-Mező lelőhelyen került elő. Itt, az Oladot és Kámont összekötő belső elkerülő út nyomvonalán - 8721/2. lelőhely, ma Muskátli utca - 2000 március-májusa között folyt megelőző feltárás Medgyes Magdolna vezetésével (Medgyes 2000: 214f). A lelőhely a Perint pataktól alig 200 méterre nyugatra, egy azzal párhuzamos, mára már betemetődött vízfolyás partján, enyhe lejtőn található (1. ábra. 1.). A lelőhely szűkebb és tágabb környéke Vas megye La Тёпе-kori lelőhelyekben különösen gazdag területei közé tartozik, amely kutatástörténeti szempontból is kedvező helyen található (vö. Ilon 2007: fig. 4; Ilon & Nagy 2010: 69ff; Farkas 2011, hátsó borító).1 A feltárás kis felületen folyt és a gazdag terepbejárási anyaghoz (őskori és római kori leletek) képest viszonylag szerény eredményekkel szolgált: mindösszesen hat régészeti objektum került dokumentálásra. Az 1-4. objektumok a rézkor időszakára keltezhetők: meglehetősen jellegtelen településgödrök kevés leletanyaggal. Előkerült ezen felül egy késő római gödör - az egyetlen megfogható római településjelenség a nagy menynyiségű szórványanyag, tegula- és imbrextöredék mellett -, ami egy leletanyag híján sajnos nem keltezhető kutat vágott (Medgyes 2000: 215). Az ásatás egyetlen vaskori jelensége a 6. számú, téglalap alakú, 3,6x2,4 méter nagyságú, nyugat-keleti tájolású, az egykori járószínt alá mélyülő objektum, minden bizonnyal egy épület maradványa. Padló nem volt megfogható és cölöplyukak se kerültek elő, így az épület szerkezetére vonatkozóan semmiféle támpontunk nincs, a betöltésében előkerült nagyszámú patics, és a gödör alakja miatt azonban joggal beszélhetünk gödörházról, bármit jelentsen is ez (lakóház, pincerész, műhely). Az objektum csak 15-20 cm-t mélyült az altalajba, mélysége a humuszfelszíntől számítva mintegy 50-60 cm lehetett, az eredeti járószint azonban nem volt megfogható. Betöltése sötétbarna, erősen humuszos. Bár további rábontásokkal megvizsgáltuk az objektum környékét mintegy 6-10 méteres körzetben, további La Tenekori objektum nem, csupán néhány szórványos kelta kerámiatöredék került elő. Mivel az ásatás csak egy viszonylag keskeny sávot érintett, egy esetleges kelta telep súlypontja talán ettől északabbra vagy délebbre helyezkedhetett el (1. ábra. 2-3.). A leletek Az objektum betöltésből viszonylag nagy menynyiségű leletanyag került elő. Elsősorban edénytöredékekről van szó - mintegy 250 cserép -, emellett előkerült öt orsógomb ill. orsógombtöredék is a betöltés különböző pontjairól. Alapvetően nem túl jól keltezhető, kora vaskori formákat őrző orsógombokról van szó, egyedül a legnagyobb példány tipikus kelta forma, de ez is csak tág időhatárok közé keltezhető (2. ábra. 3-7.). Épp ilyen atipikus a ház alsó részből előkerült kis, kék üveggyöngy (2. ábra. 2.), mely Rupert Gebhard tipológiája alapján a Vlb csoportba sorolható (Gebhard 1989:177, 240-241, Nr. 691-713, Taf. 48; az oladi darabhoz nagyon hasonló például a Nr. 696). Ez a csoport a La Тёпе C és D időszakban gyakori, keltezésük csak külső támpontok alapján lehetséges, jelentős mennyiséget képviselnek az állatcsontok is, meghatározásuk sajnos még nem készült el. A nagy mennyiségű paticsról volt már szó, ezek mellett fontos megemlíteni az előkerült salakdarabokat, amelyek esetleg valamilyen, közelebbről meg nem határozható iparos tevékenységre utalnak. A ház alján előkerült továbbá egy patkó alakú nagy, közel 30 cm átmérőjű faszéndarab, amelynek eredeti funkciója sajnos nem volt meghatározható, talán valamilyen eszköz vagy berendezés szenük maradványa lehetett. A leletanyag döntő többségét tehát a kerámia adja. Elsősorban korongolt töredékekről van szó. A soványítóanyagban a homok és apró kavics dominál, grafitos anyagú („Graphittonkeramik”) 1 Ezúton szeretnénk megköszönni Medgyes Magdolnának a leletanyag közlésének lehetőségét. A múzeumi munka során Farkas Csilla, Ilon Gábor régészek és Kőszegi Ádám gyűjteménykezelő voltak nélkülözhetetlen segítségünkre, támogatásukat ezúton is köszönjük. A leletet az AG Eisenzeit Bad Salzhauseni konferenciáján 2013-ban poszteren mutattuk be (KunstHandWerk, 26. Tagung der AG Eisenzeit, Bad Salzhausen, 2013.10.3-5), közlése német nyelven a közeljövőben várható. 138
