Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Ilon Gábor: Újabb velemi urnamezős kori öntőformák. A Szent Vid-i és a góri fémműves központ jelentősége az urnamezős kori Kárpát-medencében
ILON GÁBOR: ÚJABB VELEM1 URNAMEZŐS KORI ÖNTŐFORMÁK. A SZENT V1D-1 ÉS A GÓR1 FÉMMŰVES KÖZPONT... Hogyan tovább? Az öntőformákkal kapcsolatosan eddig elvégzett munkám végeredményeként újabb feladatok és kérdések fogalmazhatók meg. Egyetlen adatom sincs a Kárpátalja területéről, amit én kutatásom hiányosságának vélek. Ezt feltétlenül ellenőrizni kell. Hosszabb távon nyilván célszerű kiegészíteni az adatbázist a kora- és középső bronzkor vonatkozásában az „egyéb, a fémművességgel kapcsolatba hozható emlékekkel” (pl. öntőék, öntőkanál és tégely, bronzsalak, bronzöntecs, csiszolókő, fúvócső). Előzetes informálódást követően, mielőbb végig kell(ene) látogatni minden régészeti gyűjteménnyel (kb. 80) rendelkező múzeumot, ahol le kell írni, fotózni és rajzolni a korabeli öntőformákat. Ezt idővel érdemes lenne összekötni a rézkori és a kora vaskori fémműves tárgyak összegyűjtésével is. Kérdés, hogy egy urnamezős kori műhelyt mikortól, azaz milyen jellemző paraméterektől nevezhetünk központi vagy másként „iparszerűen termelő”, feldolgozó központi műhelynek, avagy az meddig tekinthető pusztán „javító vagy házi ipari”, egy „falu” igényeit kiszolgáló „falusi kovács” műhelynek (Jockenhövel 1986: 229-230; Ilon 2007: 142-143, Tab. 1-2). Korábbi munkáimban (Ilon 1992, 2007) is az iparosok különböző - alapvetően három - településtípusokhoz kapcsolását feltételeztem a Nyugat-Dunántúlon, ami az Alföld esetében megerősítést nyert (Szabó 2004:148-149). A társadalmi elit csúcsán álló vezetők presztízs tárgyai között éppen úgy megtalálhatók a lemeztárgyak (edények, páncélok, övék és diadémok), ahogy a fegyverhordozó „nemesség” körében is. Legfeljebb a kivitelezés alapanyagában (bronz, arany) és a befektetett energiában / szaktudásban (munkaidő, díszítettség) van különbség. Ez a fémműves eszközök felől megközelítve például az ötvös kalapácsokat, szarvasüllőket és ezek öntőformáit (Ilon 2015: 231-234, Fig. 32) jelenti. Márpedig ötvös kalapács öntőformáját Górból és Velemből is ismerjük (kettő illetve négy példányban: lásd 1. táblázat). De nem azonos súlyú „műhelyekről” / kohósított nyersanyagot kereskedelem útján beszerző, majd feldolgozó központokról beszélünk, de mindkettő iparszerű termelése megállapítható. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a lemeztárgyak kivitelezésénél mellőzhetetlen szarvasüllő öntőforma Górból nem ismert. Az öntőformákkal kapcsolatos e vizsgálódásom során nem tértem ki az időszakosan vándorló fémművesek problematikájára és ennek következményeire, értelmezési kérdéseire (Bo- ROFFKA & Ridiche 2005:171-174; Dietrich 2012). A korabeli településeken belüli aktivitási zónák - s ebben a fémművesek helye - meghatározásának, a lengyelországi Bruszczewohoz hasonló komplex kutatás (Kneisel 2010) kérdésében most még csupán az első lépéseket tettem meg. A velemi és góri képletet feljebb leírtam. Az ipart űző erődített településeknek egy földraj zi-táj morfológiai szempontú, ötfokozatú csoportosítását végezte el Szlovákia területén a Halomsírosokat megelőző időszakra koncentrálva jozef Bátora (Bátora 2009: 215). Az ő beosztása szerint a góri Kápolnadomb a vízfolyás melletti teraszon, közlekedési út mellett található szigetszerű, nyelvszerű kiemelkedésen elhelyezkedők csoportjába, azaz részben az 1., a 2. és a 3. csoportba sorolható. A velemi Szent Vid pedig a 3. csoportba tehető, ami kiemelkedésen található, de a közeli Borostyánkő út, azaz az 1. csoport jellemzője sem hagyható figyelmen kívül, még ha nem is közvetlenül az út nyomvonalát meghatározó vízfolyás közelében fekszik. Fontos eltérés azonban jozef Bátora elemzésétől, hogy a késő bronzkorban sem a góri, sem a velemi feldolgozó központ nem volt erődített. Igaz, a velemi valódi magaslati, a góri pedig csak a környezetéből kiemelkedő. Nem halogatható tovább - ugyanis érdemi eredményeket hozhat - az öntőformák nagy szériában történő komplex petrográfiai vizsgálata. A bányák rézérceinek és a gyártás melléktermékeinek (pl. salak, öntecs) nyomelem-vizsgálatából ma már nagy biztonsággal eldönthető, hogy melyik bányavidék nyersanyagából dolgozott egyegy fémműves műhely. De ha továbbra sem vizsgáljuk ezeket az egyébként rendelkezésünkre álló, lehetséges mintákat, akkor esélyünk sem lehet az előre lépésre. 132
