Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Ilon Gábor: Újabb velemi urnamezős kori öntőformák. A Szent Vid-i és a góri fémműves központ jelentősége az urnamezős kori Kárpát-medencében
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 II5-135 Méretei: 7,9x5,4x4 cm. Előkerülési helye: A-65 szelvény 22. házából a padló tisztításakor. 1977. Rajz: Radics András, Fotó: Takács Tibor (4. ábra 1). 25. Kétoldalas öntőforma egyik felének töredéke, amely eltört. Az egyik oldalán kés (?) pengéjének részlete, a másikon bordákkal díszített lemeztárgy részlete. Ép oldalán az illesztőjelnél törött. Erősen átégett, agyag (?), homokkő (?). Mérete: 4,8x5,3x1,5 cm. Előkerülési helye: b-75,76 és c-74-77 szelvény. 1978. (4. ábra 2). 26. Mákfejű tű kétrészes öntőformája egyik felének összeillő két töredéke, légzőnyílással. A másik oldalán szintén tű - gombos szárú = Knotennadel vom Typ Velemszentvid (Ríhovsky 1983: Taf. 7.104) - öntőformájának részlete. Erősen átégett, homokkő. Méretei: 4,8x2,4x1,4 cm. Előkerülési helye: B-30 szelvény Ny-i feléből 0-20 cm, azaz a felszíni humuszrétegből. 1976. aug. 11. Rajz: Radics András, Fotó: Takács Tibor (4. ábra 3). A Kern-gyűjteményből, ismert előkerülési hellyel rendelkező példány 27. Kés kétrészes öntőformájának töredéke, a penge hegy nélküli szakasza. A késpenge legnagyobb szélessége: 24 mm. A markolat felőli töredék részen enyhe égés nyoma. A hegye felé, az él felőli részén fúrt illesztőcsap, él felőli oldalán 2x2 illesztőjel. Hossza: 105, szélessége: 58-46, magassága/vastagsága: 44 mm. Csap átmérője: 5, mélysége: 8 mm. Előkerülési helye: a Szent-kát forráshoz közeli mélyútból, 2015 tavaszán, eső után. Kern István magángyűjteményében, Velem. Rajz: Kenései Ágnes, Fotó: Ilon Gábor. Őrzési helye: Kern István gyűjteménye, Velem. (4. ábra 4). A góri és a velemi öntőformák tárgyspektrumainak összevetése, az iparosok településeken belüli topográfiája Vas megyében a mai napig három, kiemelkedő jelentőségű urnamezős kori fémműves központ ismert. Ezek a Nyugat-Dunántúlon (Boroffka & Ridiche 2005:165) azonban csak az egyik hatalmi területet jelentik. A Ság hegyi öntőformákat (Lázár 1943) és a központ vizsgálatát azért hagytam ki most e feldolgozásomból, mert a teljes leletegyüttes szórvány. A velemi öntőformáknak legalább egy része hiteles, míg a góriak mindegyike azonosítható kontextusból származik. A 21 darab góri öntőforma közül egy-egy tárgy öntésére 10 példányt használtak. Négy darab öntőforma esetében - a töredék kis mérete miatt - nem állapítható meg, hogy annak segítségével hány tárgy készülhetett. Ezek után hét darab olyan öntőformával rendelkezünk a Kápolnadombról, amely két vagy több tárgy negatívját őrzi. Összességében 30 darab azonosítható valamint három darab azonosíthatatlan tárgyat, azaz mindösszesen 33 darab tárgyat öntöttek e formákban, amelyek 12 féle azonosítható tárgytípust jelentenek (1. táblázat). A velemi Szent Viden a most közöltekkel együtt összesen 89 darab öntőformáról tudok. Ezek közül kilenc darab biztosan olyan, amely két vagy több tárgy negatívját őrizte meg. Összességében 96 darab azonosítható és kilenc darab azonosíthatatlan, azaz mindösszesen 105 darab tárgyat öntöttek e formákban, amelyek 36 féle azonosítható tárgytípust jelentenek (1. táblázat). Az öntőformákból a Szent Viden több mint négyszer annyi került elő, mint Górban. Ha a tárgytípusokat nézzük, azt látjuk, hogy Velemben a góriak háromszorosát állították elő. A jóval nagyobb számú velemi nyersanyag tárgyforma- és típus (pl. rúd, karika, csoki, Keftiu) azt sejteti, hogy a hegyen tevékenykedő iparosok - nyílván a vezetői utasítás szerint - a vonzáskörzet / hatalmi terület településeinek „falusi kovácsait” is ellátták. A fémművesekhez köthető munkaeszközök öntőformája (1. táblázat) esetében is azt látjuk, hogy míg Górban egy, addig Velemben négy tárgytípus tartozik e csoportba. A használati tárgyak öntőformái esetében figyelemre érdemes, hogy a Kápolnadombon nincs se késsel, se sarlóval, se karddal összefüggésbe hozható, ugyanakkor ezek mindegyike megtalálható a Szent Viden. Ugyanakkor Górból (Ilon 1996: Taf. 1.1,3) és Velemből (Miske 1908: Taf. XXV11. 10) is ismert ugyanazon díszítésű tokos balta típus. A velemi Szent Vid urnamezős kori településének pontos kiterjedését és annak struktúráját, „lakósűrűségét” nem ismerjük. A Miske feltárá-125
