Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Ilon Gábor: Újabb velemi urnamezős kori öntőformák. A Szent Vid-i és a góri fémműves központ jelentősége az urnamezős kori Kárpát-medencében
ILON GÁBOR: ÚJABB VELEM1 URNAMEZŐS KORI ÖNTŐFORMÁK. A SZENT VID-1 ÉS A GÓR1 FÉMMŰVES KÖZPONT... hely) és kultúráiból származó darabok mennyisége, mind az előfordulási (lelő)helyek és az öntőformák száma - az idő múlásával párhuzamosan - egyre gyarapszik, 2. a fémművesek társadalmi presztízse a korszakban végig töretlen, amit a sírleletek (9 lelőhelyről 11) igazolnak, 3. a valódi, iparszerű bronzeszköz „termelést” a késő bronzkori Urnamezős kultúrkomplexumhoz köthetjük, amit 65 lelőhely (Ilon 2006: 3. lista, Abb. 5-6) öntőformái igazolnak. Az sem vitatható, hogy a korábbi évszázadokhoz képest jóval koncentráltabb és több helyen centralizált az iparűzők megtelepedése, amelyet az ezeken a helyeken (pl. Ciume§ti: Ro, Vysny Kubín: Sk, Gór: U, Polgár: U, Radzovce: Sk, Ság hegy: U, Sveti - Petar: Hr, Várvölgy: U, Velem: U) szinte már tömegesen előforduló öntőformák és egyéb segédeszközök (pl. fúvócső, öntőkanál, öntőtégely, öntőék) száma és változatossága jelez. A fémműves centralizáció és a települési hálózat összefüggéseinek elemzésére az Északnyugat-Dunántúl urnamezős kori lelőhelyeinek komplex elemzése által több feldolgozásban (Ilon 1992a, 2007) tettem kísérletet, 4. nagyon óvatosan feltételeztem, hogy a fémfeldolgozást földrajzi munkamegosztás (Horváth 2004: 40) jellemzi. Vagyis, hogy a rézércben gazdag területeken az elsődleges szerepet a bányászati és a kohósítási tevékenység játszotta, míg a távolabbi régiókban a feldolgozás került volna előtérbe. Másként: a régészeti kultúrák között létezhetett egy logikusnak tűnő kapcsolat- és viszonyrendszer. Ezt a hipotézissort akkor megerősíteni látszott, hogy az érclelőhelyek (Gömör- Szepesi-érchegység és Erdélyi-érchegység - lásd Czajlik 2012: 2. ábra) területén kevesebb öntőformát konstatáltam, vagy egyáltalán nem rögzítettem előkerülésüket, mint e régiók peremterületein, illetve az ércben szegényebb, vagy az azt teljesen nélkülöző területeken. Ezt az állítást akkor is igaznak gondoltam, ha tudtam, hogy pl. a Mátra területén a felszínen még a 18. században is lehetett termésrezet gyűjteni. A Lendület-projekt vezetőjének2 jóvoltából módom és lehetőségem volt 2017-ben arra, hogy 1 gyűjtésemet kiegészítsem és egy új, gazdagabb és részletezőbb adatbázist hozzak létre. E munkám lezárásaként és azt látványosan kiegészítendő, hajdani tanítványom, Isztin Gyula geodéta készítette el a korszakos bontású térképeket. Gyűjtésem nagy része a szakirodalomból történt, ugyanakkor 2008-ban írott körlevelemre és legújabb, 2017. évi megkeresésemre számos kollégától (közülük külön kiemelendők részletes adatközlésük miatt: Kővári Klára (Vác), Kustár Rozália (Kalocsa), Nagy Erzsébet (Pécs), Somogyvári Ágnes (Kecskemét), Keszi Tamás (Dunaújváros) és Szabó Géza (Szekszárd) kaptam informatív adatokat még közöletlen tárgyaikról. A kora- és középső bronzkori öntőformák új, kiegészített gyűjtése alapján most azt állapíthatom meg, hogy a kora bronzkorból 32 lelőhelyről (Horvátország - Hr, Magyarország - U, Románia - Ro, Szlovákia - Sk, Szlovénia - Sl) ismerek öntőformákat. Ezek 26 alkalommal településről, két esetben sírból származnak, négy lelőhelyen nincs tudomásom a pontos előkerülési körülményekről. A 2006. évi publikációmhoz képest tíz új lelőhelyről adhatok számot. A lelőhelyek mennyisége és térbeli sűrűsödése talán egyedül a Gömör-Szepesiérchegység (Czajlik 2012:2. ábra/111. régió) feldolgozott rézérce esetében engedhet meg következtetéseket. A középső bronzkorból 70 lelőhelyről (Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia) tudok ilyen tárgyakról. Ezek megoszlása a következő: 57 településről, öt esetben sírból és 20 alkalommal pedig valószínűleg műhelyből származnak. Depóban két helyen volt / voltak. Vízből egyet emeltek ki. Az öntőformák koncentrációja (előfordulási mennyisége, egy helyen legalább három darab alapján) kisebb vagy nagyobb körzeteket - azaz nem egy települést - ellátó, feldolgozó központi műhelyeket feltételezek öt Kárpát-medencei régióban, összesen 22 lelőhelyen. Kilenc lelőhelyen nincs tudomásom az öntőformák hiteles előkerülési körülményéről. A 2006. évi publikációmhoz képest 18 új lelőhelyről adhatok számot. Jelen munkámban a fenti projekt végeredményének csak késő bronzkori részére fókuszálok úgy, hogy azt újabb velemi öntőformák közlésével 1 Köszönöm Kiss Viktóriának (MTA ВТК Régészeti Intézete, Budapest), hogy a lehetőséget biztosította számomra. 118
