Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Régészet - Horváth Tünde: A badeni kultúra leletei Szombathely-Újperint-Kavicsbánya lelőhelyen: Labrys a Baden kultúrában?
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ • 2017 85-IO2 Déli kapcsolatrendszer A másik elterjedési kör egy déli jellegű kapcsolatrendszert tár fel. A Baden-komplexum mindkét, tehát korai, bolerázi, és késői, klasszikus badeni horizontja esetében régóta vizsgálat tárgya a déli irányú kapcsolatok, ideológiák, sőt a migráció lehetősége (összefoglalóan ld. Horváth 2009, 2014a, in print a). Az ózdi antropomorf urnák esetében Kalicz Nándor 1963-ban egyenesen egy direkt, Trója 11—V. rétegeinek időszakában létező népesség-kivándorlást tételezett fel Trójából a Kárpát-medencébe a Baden esetében, 2200-1900 BC közt. Az 1980-as évektől egyre nyilvánvalóbbá váló jelentős kronológiai visszacsúszás miatt ezt a kapcsolatot a kutatók többsége ma már nem tartja relevánsnak, bár eddig senki nem tárgyalta részleteiben vagy cáfolta egészében. Az biztos, hogy kb. ezer évvel visszamenvén az időben a Baden-komplexumnak egészen más kortársai voltak a Mediterráneum területén 3600 BC-től, amelyekkel érintkezésbe léphetett, és 2800 BC-s végével maximum Trója legkorábbi rétegei lehettek vele időben párhuzamosíthatók, ám ez még nem jelenti evidensen azt, hogy köztük bármiféle kapcsolat is kialakulhatott. Az efféle kudarcok miatt egyre kisebbnek tűnik a valószínűsége annak, hogy a késő rézkori Baden-komplexum idején erőteljes, kultúrákat formáló, megváltoztató vagy kialakító kapcsolatok léteztek a Balkán déli része, Kis-Ázsia és a Kárpát-medence között. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az őskori régészet sok olyan döntő kérdésben jelenleg még nem tud határozott választ adni, amely a kutatás alapvető kiindulási tudásbázisát jelentené.16 Ezt a jelenleg kudarcként megélt tudományos igazságot természetesen nem kell elfogadni minden értelemben. Ez alatt azt értem, hogy mindig keresni kell az olyan új lehetőségeket és irányokat, amelyek végre elfogadható válaszokat fognak szolgáltatni, és ezekre a sikeres útkeresésekre sok pozitív példát említhetnék, tehát semmiképpen nem felesleges az erőfeszítés. A Baden-komplexum késői, klasszikus badeni időszakának néhány lelőhelye tovább élhetett a késő rézkor 2800 BC-s határánál (Horváth & Svingor 2015: 39-45). Egyre több ilyen lelőhelyről rendelkezünk radiokarbon adatokkal. Sajnos az anyagi műveltsége úgy tűnik, semmit nem változik a késő rézkori és az azt túlélő Badenieknek, ezért a késő rézkort túlélőket kiválasztani jelenleg, pusztán régészeti módszerekkel, nem lehet. Az Ózd-Piliny-csoport és a centeri antropomorf urnák teljes revíziója most van folyamatban. Előzetes eredmények alapján elmondható, hogy a centeri sírokból mért radiokarbon dátumok a badeni kultúra klasszikus, késő rézkorra keltezhető tartományába esnek. A Szepességből azonban van egy későbbi dátum.17 A Baden kultúra a maga részéről tehát elvileg nyitott a lehetséges déli kapcsolatokra 2800 BC után, pusztán azzal, hogy még él és létezik eztán is, ezáltal megteremtve az elvi feltételeit annak, hogy időben a kortársává válik a kettős baltákat használó európai kultúráknak. A tanulmány következő részében a kettős balta déli eredetét és felemelkedését, vallási és hatalmi szimbólummá válását vázolom fel. A kettős balta-motívum megjelenése jóval korábbra vezethető vissza a Baden-komplexum megjelenésénél. Mezopotámiában a Halaf periódustól (Teli Dahab, Teli Arpachiyah, 6500-5600 BC korai; Chagar Bazar, 5600-5300 BC, késői Halaf), a korai Uruk (4000 BC-től), az Uruk IV (3300-3100 BC), Uruk 111 (3100-3000 BC), landet Nasr periódusban (3000 BC körül) is előfordul bevésett jelként és önálló tárgy formájában, amulettként (pl. Teil Brak, Nuzi, Tepe Hissar lelőhelyeken). Legkorábbi megjelenését a korai Uruk időszakban (Susa 1) az eredeti favágó szer-16 Álljon itt illusztrációként néhány példa: a kőből és fémből is meglevő azonos formájú leletek esetében a legtöbb esetben lehetetlen eldönteni, hogy a kőből alakult ki a fém vagy fordítva: mindkettőre vannak pro és kontra bizonyító értékű esetleírások, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy általánosítás és logikai egyszerűsítés helyett (amelyben „a kő archaikusabb nyersanyag” elve alapján mindig a kőforma előzné meg a fémet) minden esetben tegyük mérlegelés tárgyává a kérdést. A középső-késő bronzkori tárgyakon, több Kárpát-medencei régészeti kultúrában is feltűnő spirál alapú motívumok esetében régóta vizsgált azok mükénéi eredete vagy kapcsolata, ám eddig sem pro sem kontra nem sikerült ezt bebizonyítani vagy megcáfolni. 17 A Vel’ka Lomnica/kakaslomnici lelőhelyről a 2/65 jelenségből rendelkezünk egy viszonylag késői, a rézkor-bronzkor közötti átmeneti periódusba illeszkedő radiokarbon dátummal, amely a rézkort továbbélő Baden időszakhoz köthető: Poz-71620,4105 ±35 BP, 2850-2580 cal BC, 1 a, Horváthová & Zastawny 2016,961. 91
