Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)

Régészet - Anderkó Krisztián: Theatrum vagy amphiteatrum Savariában?

SAVARIA J9 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2017 • 71-78

10. ábra. Ásatási felvétel (Fénykép: Soproni Sándor)

tetni, hogy ez a burkolt falvonulat minimum három méter magas lehetett. A domb felőli oldalához több réteg agyagot döngöltek az altalajra, ezért a fal két oldala között több méter volt a szintkülönbség. Egy ilyen magas fal leginkább amphitheatrumokra jellemző pódiumfalként értelmezhető, amely biztonságosan választotta el a nézőteret az arénában zajló eseményektől. Az L alakú falsarok minden bizonnyal az egykori lelátóhoz tartozó alapozás maradványa lehetett. A mellette előkerült cölöplyukakról nem állapítható meg, hogy ehhez periódushoz tartoztak, vagy egy korábbi - esetleg hasonló jellegű - épület részei voltak. A falsarok mélysége alapján feltételezhető, hogy a római nézőtér szintje többékevésbé megfelelt a mai domborzatnak. Ma már nem állapítható meg, hogy ennek köszönhető-e a Soproni Sándor által készített fotók egyikén látható lépcsőzetes jelenség (10. ábra). Annyi azonban biztos, hogy üléssorait és falait a római kor után fokozatosan elbontották, törmeléke pedig a

pódiumfal előtti mélyebb szinten halmozódott fel. A feltárás régészeti leletanyagának legnagyobb hányadát az érmék teszik ki, az alig 60 négyzetméternyi területről pontosan 100 darab került elő.7

Összegzés

A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján kijelenthetjük, hogy a Kálvária-templom melletti területen a római korban egy nagyméretű épület állt. A domborzat, a helyszín, a történeti és régészeti források, valamint a feltárások tükrében azonban nem állapítható meg pontosan, hogy melyik típusba lehet sorolni. Az tény, hogy a domboldallal szemben lévő sík területen nincs felszíni nyoma amphitheatrumnak, de az előkerült maradványok állapota alapján, az is elképzelhető, hogy kőbányának használták, és teljes egészében elbontották. A feltárás tükrében azonban

7 A leletanyag restaurálása és feldolgozása még folyamatban van. Az elsődleges vizsgálatok alapján az érmék a 2. század első harmadától a 4. századig tartó periódust ölelik fel.

77