Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
VÍG KÁROLY: HAMUVÁ LETT GYŰJTEMÉNY - KERTÉSZ KÁLMÁN SZÜLETÉSE 15О. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Pékár Mihály egyetlen sikere az volt, hogy Fényes Dezsőt eltanácsolták a múzeumtól. Ekkor távozott Szombathy Kálmán is. Pékár közbenjárása sem hozott enyhülést, ezért 1921-ben hivatalos békítőt küldött a minisztérium az Állattárba. A békítést lezáró kényszeredett kézfogások Horváth Géza irodájában történtek. Soós Lajos 1919 karácsonya táján kapta kézhez llosvay Lajos elnök és Gorka Sándor első titkár aláírásával az értesítést, hogy mint a természettudományi intézmények direktóriumának tagját, kizárták a Természettudományi Társulat tagjai közül. A társulatban a fő vádló, Mágócsy-Dietz Sándor élénk helyeslése mellett Jablonowski József volt. Arról már mindenki megfeledkezett, hogy a direktórium őrizte meg a társulat minden vagyonát és könyvtárát, amit be akartak olvasztani egy másik könyvtár állományába. Ennek helyéül a Hazai Bank palotáját jelölték ki. Soós Lajos emlékezete jól megőrizte azt a pillanatot is, amikor az eset után Jablonowskival először találkozott, aki fesztelen barátsággal üdvözölte, mintha mi sem történt volna. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy amikor Gombocz Endre lett az első titkár, Mágócsy tiltakozása ellenére a kizáró határozatot visszavonták. Akár a történet csattanója is lehetne, hogy Horváth Géza nyugdíjazása után a vallás- és közoktatási miniszter 1921. május 2-án újra Kertész Kálmánt nevezte ki az Állattár igazgatójának. Fejérpataky László az Állattár dolgozói felé 1921. május 22-én továbbította a kinevezés tényét (23. ábra). Levelét az alábbi sorokkal zárta: „Amidőn ezt tudomásul és miheztartás végett közölni szerencsés vagyok, ama reményemnek adok kifejezést, hogy úgy a Magyar Nemzeti Múzeum mint a hazai tudományosság érdekében kifejtendő tevékenységük vállvetett és harmonikus együttműködésben a legszebb eredményeket fogja felmutatni.” Hiába volt a kényszerű békítés, hiába Fejérpataky szépreményű sorai, az Állattárban az indulatok és a gyűlölködés parazsa tovább izzott. Kertész Kálmán alig három héttel a halála előtt keserű levelet fogalmazott. A levélnek a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében csak 1925. május 18-án készült másolata maradt fenn. Méltóságos dr. Csánki Dezső Úrnak, az Országos Gyűjteményegyetem Tanácsa alelnökének. Méltóságos Uram! Sajnos nem teljesedett be az a vágyam, hogy a M. N. Múzeum Állattárának igazgatását teljes egészében átvehessem. A sors így akarta, belenyugszom. De nem nyugodhatom bele abba, hogy az Állattárnak egyelőre adminisztratív, később teljhatalmú vezetője olyan egyén legyen, mint Csíki (Died) Ernő, aki rangsorban utánam következik. Lelkem teljes felháborodásával tiltakozom az ellen, hogy egy 6 gimnáziumot végzett, félbemaradt állatorvostan-hallgató s minden zoológiái tudást nélkülöző egyén a „selectio korában” ezt az állást elfoglalhassa. Eltekintve ettől, ennek az embernek az alattomossága, piszkos jelleme, megbízhatatlansága, bárdolatlan modora és pénzvágya teljesen alkalmatlanná teszik erre az állásra. Hogy ez az ember mit vétett ellenem, az nem tartozik ide. De hogy az állattár személyzetét terrorisztikus fellépésével erkölcsileg mennyire iparkodott lesüllyeszteni, nemkülönben egyéb viselt dolgairól az ügy érdekében kénytelen vagyok szólani. Eltekintve attól, hogy gyűjteményeket hagyott tönkre menni, (Herman Ottó klasszikus pókgyűjteményének java része), hogy mint könyvtárnok, olyan nemtörődömséggel dolgozott, hogy az egész tudományos személyzet igénybevételével évek óta tartó munkával nem tudom a könyvtárat rendbe hozni, hogy cserefolyóirataink elmaradt kötetinek elmulasztott reklamálásával pótolhatatlan kárt okozott, nem hagyhatom említés nélkül a Károlyi kormány alatt való viselkedését, mikor is hipnotizált kollégáival a bizalmi rendszer alapján saját magát jelöltette az Állattár igazgatójának, hogy a kommunizmus alatt leányát a Természettudományi Múzeumban kineveztette, hogy a román invázió alatt éppen hozzá (a románhoz) szállásoltattak el román tisztek stb. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy minden idegen nyelven megjelent (ezek száma nagyon kicsi) cikke polémiához adott alkalmat, s ő mindig alul maradt, hogy a nemzetközi érintkezés szabályairól fogalma sincs, s ebbeli botlásait az állattári igazgató kénytelen korrigálni. 60
