Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2017 ■ 31—67 gyedmillió darabra növekedett, mely Horváth Géza szavai szerint „...a legnagyobb európai és amerikai múzeumok ilynemű gyűjteményeivel méltán vetekedhetik” (Horváth 1923). Kiterjedt nemzetközi kapcsolatait arra is felhasználta, hogy kora vezető dipterológusai a Magyar Nemzeti Múzeum anyagát feldolgozzák. Ezáltal a múzeum a gyűjtemény nagyságához képest igen nagyszámú típuspéldánnyal gyarapodott; a típusok száma meghaladta a kétezret. Sajnos ennek a világhírű gyűjteménynek négyötöd része 1956-ban a lángok martaléka lett. A gyűjteményben őrzött példányoknak csak kis része volt publikálva, így azok tudományos adatai is örökre elvesztek. A legsúlyosabb és pótolhatatlan veszteség azonban a több ezer típuspéldány megsemmisülése volt. Külföldi szakemberek még hosszú ideig keresték a Természettudományi Múzeumot a már nem létező típusokért. Korának legteljesebb különlenyomat-gyűjteményét őrizte a múzeumban, miután a világ vezető dipterológusai folyamatosan küldték meg számára munkáikat. Kortársaival angolul, németül és franciául levelezett. Kohaut Rezsőről írt megemlékezésében említette (Kertész 1908d: 143), hogy amikor Kohaut a rágótetvekkel (Mallophaga) kezdett foglalkozni, kérésére lefordította a madarakon élő fajok latin leírásait. Többször járt tanulmányúton Európa jelentős múzeumaiban, így a londoni, párizsi, hamburgi és brüsszeli múzeumok összehasonlító anyagait tanulmányozta. Mintegy hetven tudományos dolgozata jelent meg magyar, német és angol nyelven. Első két közleményétől eltekintve, minden tudományos munkája a kétszárnyúakról szól. A dipterológia széles területén dolgozott, számos légycsaládból írt le a tudományra nézve új genuszokat és fajokat. A katonalegyek és rokonaik („Notacantha” csoport) (Kertész 1908c, 1909f 1914d, 1916a, 1921b, 1923b) és egyes torpikkely nélküli légycsaládok (Sciomyzidae, Lauxaniidae) specialistájaként tartják számon napjainkban is. Elsősorban Formosa (a mai Tajvan), az orientális régió más területei (Kertész 1897c, 1897d, 1898d, 1899a, 1899b, 1899c, 1900c, 1900d, 1900e, 1901b, 1901c, 1901f 1901 d, 1903b, 1904b, 1906a, 1906b, 1907a, 1908b, 1909d, 1912a, 1912b, 1913a, 1913b, 1913c, 1914a, 1914b, 1914c, 1915c) és Dél-Amerika kétszárnyúival foglalkozott (Kertész 1901f 1901g, 1902d, 1902e, 1902f, 1902& 1903c, 1903d, 1903c, 1909c, 1913c), de számos írásában érintette Észak-Amerika (Kertész 1900b, 1900í, 1914e), Afrika (Kertész 1907c, 1913d) és Ázsia palearktikus területeinek kétszárnyú-faunáját (Kertész 1901e, 1912c). Meglepő ugyanakkor, hogy a magyar fauna feltárásában alig vállalt szerepet, bár így is jelentős számú publikációt szentelt a Kárpát-medencében élő fajok taxonómiájának, életmódjának bemutatására (Kertész 1896, 1897a, 1897b, 1898a, 1898b, 1898c, 1900a, 1900b, 1904a, 1910b, 1915a, 1915b, 1918a, 1921a, 1922a, 1923a). Kisebb terjedelmű cikkeiben taxonómiai, nómenklatúrái kérdésekkel is foglalkozott (Kertész 1898c, 1900;, 1901b, 1902b, 1907b, 1911a, 19Ш). Nevét elsősorban katalógusai tették nemzetközileg ismertté. Az 1900-ban megjelent Tabanidae-katalógus bevezetőjében (Kertész 1900/j 1900g) már pontosan megfogalmazta életcélját, „az egész világ légy-faunáját felölelő egy-jegyzék” összeállítását, „s ezzel kapcsolatban az irodalom termékeinek” összegyűjtését. Ugyanakkor világosan látta a feladat nehézségét és nagyságát is: „Természetes, hogy ehhez ernyedetlen munka, nagy utánjárás kell, párosulva óriási türelemmel és kitartással. Nem hiszem, hogy a mai körülmények között egy ember magában elvégezhetné ezt a munkát, hacsak életét nem szentelné teljesen erre, mert - hozzávetőleges becslés szerint - 50-60 000 fajnevet kellene nyilvántartania.” És mégis, meghozta a döntést, hogy erre áldozza életét. A következő évben már megjelentette a csupaszemlegyek (Pipunculidae) családjának világkatalógusát (7. ábra) (Kertész 1901a), majd belefogott a kétszárnyúakat felölelő teljes világkatalógus elkészítésébe. 1902-ben jelent meg a Catalogus Dipterorum hucusque descriptorum első két kötete (Kertész 1902a, 1902b) (8. ábra), amelyek még Lipcsében készültek, és a terjesztést részben a lipcsei Guilelmus Engelmann cég vállalta. Az első két kötet a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával látott napvilágot, és valószínűleg a támogatás elapadása volt az oka, hogy a tíz kötetre tervezett munka következő kötetei csak 1908 után jelenhettek meg Kertész költ-41