Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2017 - 31-67 nyugalomba vonulása után - újból őt nevezték ki a tár vezetőjének. Élete fő célja a munka volt. Ettől senki és semmi nem tántoríthatta el. Ha látogatója volt a múzeumban, barátságosan fogadta, de ha az csak üres fecsegessél rabolta idejét, néhány perc múlva tovább folytatta munkáját, éreztetve, hogy nincs több mondanivalója. Ha vendég érkezett a családhoz, a legmesszebb eső szobába menekült, mert sajnálta idejét a vendégek szórakoztatására. Röviddel kinevezése után nyelvrák támadta meg. Bár tisztában volt a rák súlyosságával, betegségét még családja előtt is titkolva tovább folytatta munkáját, amíg csak be nem vonult a kórházba műtétre. A Verebély klinikán1 elvégzett operáció azonban már nem segíthetett rajta. Amikor Soós Lajos megkérdezte tőle, miért halogatta a végsőkig a műtétet, azt felelte: „Félt, ha megvallja betegségét, eltiltják a munkától, márpedig a katalógusát minden áron szerette volna befejezni.” (Soós 2012: 117). Betegágyán ülő felesége sírva panaszolta, hogy férje a katalógus áldozata lett, mert minden mást háttérbe szorítva, saját egészségét is elhanyagolva éjjel-nappal azon dolgozott. Bár egy pillanatra úgy látszott, felcsillan a gyógyulás reménye, ám egy kétoldali tüdőgyulladás megadásra kényszerítette Kertész életerős szervezetét. Pár nappal születésnapja előtt, 1922. december 27-én, este nyolc óra előtt hunyt el családja körében. Koporsójára 1922. december 30-án, délután három órakor zuhogtak rá a budai Farkasréti-temető fagyott rögei. Ravatalánál a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Rovartani Társaság nevében Horváth Géza búcsúztatta (Horváth 1923; j. J. 1923). A gyászoló tömegben a családtagok között ott állt fivére, Kertész Aba (1867-1924), a Magyar Rovartani Társaság egykori elnöke, kormányzósági főorvos, és veje, Mihók Ernő miniszteri titkár, később selyemtermesztési miniszteri meghatalmazott, aki a hazai selyemhernyó-termesztés egyik vezető szervezője volt. Haláláról a korabeli jobboldali napilapok is beszámoltak. A Magyarság című lap 1922. december 20-án, szombaton megjelenő számában rövid írás foglalkozott Kertész halálával (Anonymus 1922). Az írás anonim szerzője a lehető legtermészetesebb hangon mutatta be Kertész Kálmán dipterológiai munkásságát, és beszámolt a világkatalógus megjelent köteteiről is. Az asztalfiókban kiadásra várakozó további köteteket - a lap értesülései szerint - a vállalkozás egyik társszerzője, az olasz Mario Bezzi (1868-1927) rendezi majd sajtó alá. A cikk kitért arra is, hogy Kertész halála előtt írásba foglalta tudományos végrendeletét. „Szűkebb kartársait, az Állattár tisztikarát arra kérte, gondoskodjanak főműve befejezéséről és meg is nevezte személy szerint Dudich Endre dr. nemzeti múzeumi őrt, aki bizonyára készséggel vállalkozik a kegyeletes munkára.” A Nép című lap K.M. monogramú szerzője írásának erős politikai, antiszemita felhangját leszámítva Kertész életművét tárgyilagosan értékelte (K.M. 1923). A cikk írója tudni vélte, hogy Kertész halála előtt Fejérpataky László főigazgató és Horváth Géza állattári igazgató lelkére kötötte a katalógus kéziratainak sorsát. Itt is felbukkant Mario Bezzi neve, aki tekintettel a magyar infláció okozta drágaságra, hajlandónak mutatkozott a katalógus hátralévő köteteinek kiadására. Tudjuk, hogy nem így történt... Minden pillanatot a legyekért Amikor Kertész Kálmán 1896-ban először lépett be az Állattár falai közé, a teljes légygyűjtemény elfért hét dobozban. A maga nemében ez természetes, hiszen a legyek gyűjtése külön szakértelmet kíván. Kertész Kálmán gyakorta mondogatta „könnyű bogarakat vagy sáskákat gyűjteni. Azokat berakja az ember alkoholba, otthon mozsárba szórja őket, jól összetöri, kiveszi, tűre szúrja őket és még mindig bogarak”. A kétszárnyúakat a terepen, rögtön a válogatás után tűre kell szúrni, és a felszúrt példányok preparálása is szinte a terepen történik. És ne becsüljük le a válogatás fontosságát! A légyfajok populációdinamikájának ismeretében a terepi gyűjtések egyik legfőbb nehézsége, hogy a legyész hogyan szabaduljon meg a gyűjtött anyag zömétől, akár annak 99%-ától (Papp 1993). Elődök nélkül a gyűjtés, a preparálás 1 A Budapesti Tudományegyetem 1. számú sebészeti klinikája, igazgatója Verebély Tibor (1875-1941). Feltehetően ő műtötte Kertész Kálmánt. 37
