Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 • 31 —67 Hamuvá lett gyűjtemény Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából Vig Károly SAVARIA MEGYEI HATÓKÖRŰ VÁROSI MÚZEUM H-9700 Szombathely, Kisfaludy Sándor u. 9., Hungary nathist<a>savariamuseum.hu Összefoglalás 150 éve született Besenyői Kertész Kálmán (1867-1922), korának vezető dipterológusa (kétszárnyúakkal foglalkozó kutatója). írásunkban az évforduló kapcsán ismertetjük életútját, méltatjuk munkásságát és a felkutatott dokumentumok alapján részletesen bemutatjuk annak a konfliktusnak a részleteit, mely a Magyarországi Tanácsköztársaság idején vállalt szerepe miatt robbant ki. Kertész Kálmán a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, de végül a bölcsészettudományi karon végzett, és itt szerzett doktorátust is 1894-ben. 1890 és 1896 között Margó Tivadar mellett gyakornokként, illetve tanársegédként tevékenykedett. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában 1896-tól haláláig dolgozott, ahol 1912-től a légy gyűjteményt vezette, illetve 1919-ben és 1921-ben az Állattár igazgatója volt. Tudományos munkásságát a kagylósrákok (Ostracoda) és a kerekesférgek (Rotifera) tanulmányozásával kezdte, majd Kohaut Rezső hatására 1894-től haláláig a kétszárnyúakkal (Diptera) foglalkozott. A Diptera-taxonómia széles területén dolgozott, legtöbbet a „Notacantha” csoport, illetve a Sciomyzidae, Lauxaniidae légycsaládok trópusi anyagairól publikált, több új légygenuszt és igen sok új fajt írt le. Különösen Formosa (Tajvan), az orientális régió egyes területei, Új-Guinea, Dél-Amerika kétszárnyúival foglalkozott, a magyar fauna feltárásában lényegesen kisebb szerepet vállalt. Légykatalógusai tették világhírűvé. 1900-1901-ben a Tabanidae és Pipunculidae légycsaládok világkatalógusait még folyóiratban jelentette meg, majd 1903 és 1907 között Mario Bezzi, Paul Stein, Josef Bischof és Theodor Becker társszerzőkkel megírta, teljes egészében szerkesztette és Budapesten kiadatta a palearktikus régió kétszárnyúinak katalógusát. Már akkor dolgozott a kétszárnyúak világkatalógusán, amelyet 10 kötetre tervezett és egyedül írt. 1902-ben jelent meg az első két kötet a Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával. A következő öt kötetet saját költségén nyomatta ki Szegeden. A hiányzó három kötet kézirata készen várta a nyomdai munkálatokat, ám pénz hiányában a kiadás elmaradt. Könyvein kívül 70 tudományos dolgozata jelent meg magyar, német és angol nyelven. Kora dipterológusai minden publikációjuk különnyomatát megküldték Kertésznek, így Budapesten keletkezett a legnagyobb ilyen jellegű gyűjtemény. Kertész alapította meg a Magyar Természettudományi Múzeum Légygyűjteményét: 1896-ban a gyűjtemény még hét dobozban elfért, halála előtt kb. 250 000 példányt számlált. A történelmi Magyarország minden táján, legalább 150 helység határában gyűjtött; a legtöbbet a Pest megyei Gyón közelében. Hazánkon kívül Franciaországban, Olaszországban, Németországban és Morvaországban is gyűjtött kétszárnyúakat. Számos kisebb kollekció mellett megvásároltatta a Pokorny-féle légygyűjteményt (10 000 példány, számos típuspéldánnyal), illetve Hans Sauter Tajvanon (Formosa) gyűjtött legyeinek kisebbik felét. Bíró Lajos az ő kérésére, sőt levélbeli tanácsai alapján gyűjtötte a legyeket Új-Guineában. Rendkívül kiterjedt nemzetközi kapcsolatait arra is fölhasználta, hogy kora legnagyobb dipterológusai a Magyar Nemzeti Múzeum kétszárnyúanyagát földolgozzák. Ezáltal a gyűjtemény nagyságához mérve nagyon sok típuspéldánnyal gyarapodott, amelyek száma meghaladta a 2000-t. Többször járt tanulmányúton Nyugat-Európában: a londoni, a párizsi, a hamburgi és a brüsszeli múzeumok anyagain is dolgozott, illetve azok anyagait összehasonlításra használta. A Magyar Rovartani Társaság alapító tagja volt, a Magyar Tudományos Akadémia 1910-ben választotta levelező tagjává. 31
