Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2017 177-238 tik. A 3-4-akós káposztáshordók esetében feltűnően magas árat állapítanak meg. Orfaluban 1822-ben [1822.4], amikor egy káposztáshordó 5 ft, Szakonyfalván 1822-ban [1822. 53] egy káposztáshordó 8 ft, Dolincon 1827-ben [1827. 1.] pedig 4 ft-ba került, Gyarmaton 1828-ban [1828. 139] 6 ft, aminek az ára ugyanezen időszakban „pusztán”. Szakonyfalván [1824. 56] Egy káposztáshordó 2 ft, Magyarlakon [1827.118) 1827-ben egy káposztáshordó 1 ft 30 xr, répáshordó 2 ft, Kondorfán [1826.149] 1826-ban „Egy 4 akós káposztás jobb 1 ft 15, más 3 akós 1 ft”-ra becsültetett. Keszthely mezővárosában és a keszthelyi uradalom falvaiban a káposztáshordó megnevezésére kétféle adatunk is van. Hol káposztáshordóként említik, hol káposztás tungnak nevezik. Jankó János szerint a tung hordót jelent, a káposztá hordó Balaton környéki régi megnevezése. Oklevélszótárunk [MOSZ] szerint is a szó dólium jelentést takar. A kétféle név alatt összesen 113 adat szerepel az inventáriumokban, ez az összes nem bortároló hordó 25,4%-a, azaz 1/4-e, tung 77 darab, 32%, azaz 1/3-a. Egy gazdaságban többnyire egy darabot írnak össze, kivételesen fordul elő belőlük kettő, ilyenkor gyaníthatóan egyik kisebb vagy használt lehet. A keszthelyi uradalom falvaiban Benda Gyula kutatásait figyelembe véve (Benda 1988, 1995, 2005) az 1789-1848 közötti időszakban 130 háztartás dongás edényeinek egy része 3-4-akós tölgyfa egyfenekű káposztáshordó. Közülük a Keszthelyen lakó [1803.19] Fövényesi András nótárius káposztás hordója 1803- ban káposztával együtt 3 ft 30 xr-t ért, Horváth Pál vendéglős 1833-ban számba vett ingóságai között „Egy káposztás hordó 3 akó káposztával tele 6 ft”- ra becsültetett, de egy hordóban fél akó répa is volt. Cserszegtomajon [1813.43] „Egy káposztás hordó félig” 2 ft 15 xr-t ért. Tomajon [1839.132] Szente Mihályné hagyatékának becsűjekor a pincében talált „új káposztás hordó káposztával együtt” 3 ft 30 kr-t ért. Győrökön [1825.82.sz] Varga József gazda hagyatéki összeírásában „3 akós szőlőhegyen tartott káposztás hordó akóját”12 xr-ral számolták. Nemes Horváth Pál keszthelyi „életes ház”-ában [1834.112] „1 káposztás hordó, istállóban 1 káposztás hordó, hegyen lévő présházában 1 káposztás hordó” került összeírásra. A szentgotthárdi uradalom 17 falujában 1876-1847 közötti időszakból származó adatokat falunként számba vettük. A káposztáshordó falvakon belüli előfordulásai a „Vendvidéken”: Dolincon háromból kettőben volt (66%), Orfaluban nyolc gazdaságból hatban volt (75%), Permisén kilenc gazdaságból mind a kilencben megtalálható (100%), Istvánfalván huszonegy gazdaságból tizenkilnecben volt (90%), Börgölinben tizennyolc gazdaságból tizenhatban feltalálható (75%), Szakonyfaluban tizenegy gazdaságból tízben volt (91%), Tótfaluban kilenc gazdaság közül nyolcban fellelhető volt (89%). E nyelvszigeten a gazdaságonként becsült káposztás hordók átlaga 84%. A Rába-völgyében Zsidán hat gazdaságból hatban volt káposztáshordó (100%), Farkasfán kilenc gazdaságból hatban megtalálható (66%), Kethelyen nyolc gazdaságból hétben volt (87,5%), Kisfaludban hét gazdaságból hatban volt (7,5%), Talapatakán nyolc gazdaságból ötben fordult elő (62,6%), Háromházán öt gazdaságból ötben volt (100%), Magyarlakon kilenc gazdaságból ötben volt (55%), Csörötneken tizenhárom gazdaságból tízben volt megtalálható (77%), Gyarmaton tíz gazdaságból tízben volt (100%), Kondorfán tizenhárom gazdaságból tizenkettő-ben megtalálható a káposztáshordó. A Rába-völgyében összességében a gazdaságok 75%-ban becsültek meg káposztás hordót. A legrégibb adat 1786. E korból a tizenhét falu közül tizenháromban megtalálhatjuk, tehát jelenléte mind időben, mind térben általánosan ismert volt. A falvainkon belüli gazdaságonkénti előfordulás bemutatását azért tartottuk fontosnak, mert a részletes elemzésből kitűnik, hogy négy faluban az inventált gazdaságokban 100%-osan dokumentálható a káposztáshordó jelenléte. A savanyított káposzta napi szükségleti cikk volt, ezért joggal feltételezhettük, hogy ez az edénytípus mindenhol megtalálható. Az 8-45%-os hiátus arra figyelmeztet, hogy a leltárfelvételek valamilyen okból kifolyólag nem teljesek. A hibaszázalék túlságosan nagy ahhoz, hogy tisztviselői figyelmetlenséget tételezzünk fel. A hiányos leltárak értékelése félreérthető lehet a kisebb százalékban előforduló „ritkább” edényeknél. A felvetett problémát e dolgozat keretei között azonban nem lehet megoldani. 197
