Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században
NAGY ZOLTÁN! TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... ábra egyúttal hiányt is pótol, mivel múzeumaink kiállítóhelyein és raktáraiban „káposztáshordó”-t nem sikerült felfedeznünk. A savanyított káposzta tárolóedényével a káposztáshordóval korábbi dolgozatunkban (Nagy 2015: 226-227) a szőlő-pince-hordókapacitás fejezetben érintőlegesen már foglalkoztunk. Ennek a hajlított dongás edénynek azonban a gazdaságokban előforduló gyakoriságáról, idő- és térbeli megjelenéséről, űrtartalmáról nem írtunk, a szentgotthárdi és keszthelyi uradalom falvainak káposztasavanyító edényeivel sem vetettük egybe őket. Levéltári forrásaink mindkét esetben elég szűkszavúak. A leltárkészítők megelégszenek azzal, hogy a hordók között külön említést tesznek a káposztáshordókról, nyilvánvalóan azért, mert ezek - a boroshordótól eltérően - álló, egyfenekű, gyakran még faabroncsos hordók. A becsűkben külön-külön megjegyzik, ha új készítésű edénnyel - Istvánfalva [1840.40] „új káposztáshordó 3 vas abronccsal 4ft,30xr”, Istvánfalva [1847.41] „új káposztás hordó 8 ft”, Csörötnek [1830.128] „két új káposztás hordó 10 ft”,- találkoznak. Magas áruk azt sugallja, hogy ezekbe az árakba a benne lévő káposztát is beleszámíthatják. E megkülönböztetésből arra következtethetünk, hogy a káposztás hordók egyfenekű, álló tölgyfából készült hordók, melyeket a pintérmesterek külön e célra készítenek. A leltárak tanúsága szerint a káposztáshordók leggyakrabban 2-3-akósak. Megfigyeléseink szerint az esetek döntő többségében csupán darabszámát és megnevezését, becsült árát szerepeltetik az összeírásokban, űrtartalmukat csak a legritkább esetben jegyzik fel. Ez a gyakorlat nyilvánvalóan azért lehetséges, mert az adott közösség pontosan tudta, hogy a káposztás hordók leginkább kétakós méretben készültek, ezért nem tartották szükségesnek ezt külön is feljegyezni. Az ettől eltérőket azonban ritkán, de számon tartották. Kutatási területünkön a 160 gazdasági becsű közül csak öt faluban fordult elő az űrtartalom megjelölése a 19. század első harmadában, de ekkor viszont háromféle számítással is találkozunk. A folyadéktárolásra megszokott akóval, a gabonák mérésénél használt régiesebb köböllel és a Mária Terézia által országosan egységesített (pozsonyi) mérővel, melyek hozzávetőleges átszámítását Bogdán István (Bogdán 1991) könyve alapján kíséreltük meg.23 Kondorfán [1826.149] két darab háromakós, egy darab „4 akós” káposztáshordót becsültek meg, lstvánfalván [1825.25] egy „4 akós”at 1 ft 30 xr-ért, egy másik „4 akós”-at szintén 1826- ban Kondorfán [1826.150] 3 forint 30 krajcárért. Csörötneken [1828.127] Pap György gazdaságának becsűjekor egy db „3V2 köblös” káposztáshordója 3 ft-ra, egy darab „2 köblös” káposztáshordója 1 ft 30 xr-ra becsültetett. Kondorfán [1835.154] néhai Józsa Ferenc és János egytestvérek gazdasági becsűjekor a pajtai kamrában talált káposztáshordók közül a „3 mér ős”-t 2 ft 30 xr-ra, a „4 mérőst” pedig 2 forintra taksálták. A szentgotthárdi uradalom falvainak %-ben (75%), 121 gazdaságban írtak össze mindösszesen 168 káposztáshordót. Ez a szám azt mutatja, hogy gazdaságonként egygyel, legfeljebb kettővel számolhatunk. Egy gazdaságban csak egy káposztás hordóval találkoztunk 87 esetben, mely azt jelenti, hogy a gazdaságok 72%-ban a család számára elegendő volt két akó savanyított káposzta egy szezonban. Huszonkét gazdaságban (18%), viszont kettő van, azaz minden ötödikben legalább kettőt találtunk, de a becsűkben gyakori megjegyzések - „ovitt, rosszabb, rozzant, rossz, kisebb, jobb, más” - arra utalnak, hogy a második vagy használhatatlan, vagy az előzőnél lényegesen kisebb. Ezt tapasztaltuk a három káposztáshordó esetében is kilenc gazdaságban, (7%) amikor a megjegyzések szerint: „egy jó, egy rossz, egy kis káposztás hordó” nyilvánvaló, hogy belőlük egy használhatatlan. Négy pedig feltételezésünk szerint csak abban a három gazdaságban (3%) van, [Gyarmat 1829.139] melyben „két egy testvér” - mint például Kovács János és Dömötör László % telkes jobbágyok - gazdálkodik saját, külön gazdasági eszközeivel, külön háztartásban, de egy fedél alatt élve. Kutatásunk során azt is megfigyeltük, hogy a szokásostól eltérőként két-háromszoros árban megbecsült hordóban a készítmény is benne foglalta23 Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest, 1991. Megállapításai szerint egy akó 64 itze, (egy itze 0,81), azaz 44,3 liter. Egy mázsa: 50-56 kg, egy köböl = két pozsonyi mérővel. Egy pozsonyi mérő 1807-től 1,53 liter, azaz egy köböl 108 liter. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a gabonamérők feldolgozásakor e területen egy-egy gazdaságban a köböl és mérő egymás szinonimáiként szerepelnek, ezért az egy köböl = 2 p. mérő számítást esetünkben nem szerencsés alkalmazni. 196
