Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Savaria keleti temetője és a szelestei germán temető épített és tegulás sírjai

PAP ILDIKÓ KATALIN: SAVAR1A KELETI TEMETŐJE ÉS A SZELESTEI GERMÁN TEMETŐ ÉPÍTETT ÉS TEGULÁS SÍRJAI 220. sír Feldúlt aknasír. A vázcsontok másodlagos hely­zetben kerültek elő, a belül földdel fel nem telt koponyát a sír délnyugati sarkában találtuk meg. Melléklete nem volt. A láb felé szűkülő trapéz alakú sírgödör olda­lait habarccsal kenték ki. A gödör keleti, láb fe­löli végében a sír aljába süllyesztett tegulát, mel­lette a sírgödör északkeleti sarkában egy szétvert, rövidebbik oldalára állított tubust figyeltünk meg (3. ábra. 3.). A betöltésben további tubusok töredékei voltak. A sírgödör tájolása Ny-K 255-85°. 221. sír Lapos tetős, épített sír (3. ábra. 4.). A benne nyugvó halott csontjait a sírépítmény nyugati és keleti végeibe kotorva találtuk. A rablás a sírfedés középső részének eltávolításával történt. Mellék­letet nem találtunk. A téglalap alakú aknasír gödrének aljára vékony réteg habarcsot kentek. A keretet egy sor rövidebbik oldalára állított8 tubulus alkotja. A tubusok tetején három sor vastag habarcsrétegbe ágyazott, kötésbe rakott tégla volt (4. ábra. 1.). A fölső téglasor a haj­dani járószinten helyezkedett el, így a sírfedés a föld­ből kiemelkedett. Az építményt belül vakolták, olda­lain nyomokban vörös festést is megfigyeltünk (4. ábra. 2.). A sírfedést a fejnél egy nagyméretű padló­tégla, a lábnál eredetileg két tegula alkotta. Közepén a rabláskor szétvert tetőrész helyére egy homokkő­darab került. A sír belső tere meglehetősen szűk, szé­lessége 40 cm. A sírépítmény tájolása Ny-K 260-80° 222. sír Teljesen szétdúlt és kirabolt földsír nehezen megfogható maradványa. Láb felőli végén a 220. sírhoz hasonlóan a sír aljába süllyesztett tégla tö­redékét találtuk. 223. sír Tegulákkal és imbrexekkel fedett lapostetős földsír (4. ábra. 3.). A bolygatatlan halott háton fekvő, nyújtott helyzetű, állkapcsa leesett, kopo­nyája hátrabillent, feje eredetileg fel volt tá­masztva. Karjai a mellkasra hajtottak, jobb lába nyújtott, bal lába kissé felhúzott (4. ábra. 4.). Sír­gödre szűk. Melléklete nem volt. A sír nyugati, koponya felőli végében egy élére állított tegula tartotta a sírfedést. A lapostetőt al­kotó három tegulát, a lábfejek fölötti padlótéglát és az ezeken keresztben átfektetett imbrexeket a halott teste fölött a sír oldalára támasztották. A sír teljes északi falát egy későbbi beásás elvitte, ennek következtében a tető északi oldala bedőlt. A váz és a sírgödör tájolása Ny-K 260-80°. Temetkezési szokások Savaria keleti temetőjében a korhasztásos temet­kezések vannak túlsúlyban. A most feltárt telken nyugvó halottak az összes megfigyelhető esetben háton fekvő, nyújtott helyzetben voltak. Kilenc temetkezésből hatot sírrablók bolygattak meg. Ennek is köszönhető, hogy mellékletre utaló nyo­mot - megmenthetetlen kék üvegtöredékeket - csak két sírban (216. és 218.) figyeltünk meg. A sírokat a későrómai temetőkben általános mó­don (Lányi & Mócsy 1990: 248-249) nyugat-keleti irányban tájolták. A temetőrészben szinte min­den sírgödömél egy irányt mértem (Ny-K 260-80°), és csak egy sírnál (220. sír) fordult elő öt fokos el­térés. A megfigyelhető sírépítmények, sírszerkezetek rendkívül változatosak. A két földsír közül az egyiket (223. sír) biztosan tegulákkal és imbrex­ekkel fedték. A 222. sír esetében csak a gödör al­jába süllyesztett tégla maradt meg. A legegyszerűbb épített szerkezet a csatári kőből (217. sír), illetve tegulából és csatári kőből (215. és 218. sír) szárazon rakott egyszerű keret, melyek mindegyikénél feltételezhetünk maradó vagy korhadó anyagból készített sírfedést. A 218. kettős keretelésű gödör esetében a két keret kö­zött kialakított peremre támaszkodhattak a sírt fedő tegulák vagy kövek (Pap 2002:183). A 220. sír oldalát habarccsal kenték ki, aljába egy tegulát süllyesztettek és egyik sarkában meg­maradt a rövidebbik oldalára állított tubus is. A 216. sírnál nem csak a sír oldalát, hanem a feltehetően fából készített fedést is habarccsal vonták be. Az alapjukra állított hasáb alakú tubusok látszólag különböző vastagsága abból adódik, hogy ezek elhelyezése a sírépítmény déli oldalán a sírgödör falához a téglatest szélesebb, míg az északi oldalon a keskenyebb oldalát illesztve történt. 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom