Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Buocz Terézia: A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert újabb római mozaikja
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l6 77-89 folyosó mozaikját díszítő geometrikus virágunk formáját fekete színben megtaláljuk a Kr. u. 2. század derekán, sőt még a 3. században is. A stílus fejlődésében a színes verzióban, a Kr. u. 3. és 4. században megtartotta a virág a korábbi felépítését. A színek megjelenésével gyengült a kemény és merev, markáns geometrikussága. A keresztény kultúrában a színek a paradicsomi élet hangulatát kelhetik. A több évszázadot felölelő római birodalomban nyugattól keletig, a Földközi-tenger vidékén, beleértve Afrika északi részét is, mindenütt megtaláljuk ezt a virágmustrát a mozaik művészetben a különböző körülmények között. A fejlődés során a virágok szirmai kerek szegélyekkel mutatkoznak a mozaikművészetben. Megjelentek a száras, leveles virágok is. A négyszirmú, geometrikus, szétvágott virágunk felhasználása még sokáig él a mozaikminták között. A Kr. u. 5-6. században még felbukkan egy-egy mozaikon más minták társaságában. Anthiochiában egy ház ebédlőjében a mozaikon bibliai idézetet olvashatunk. A bekeretezett idézet körül az egész mozaikmezőt virágszirmokból összeállított hálózat szövi be. Az egyes scutula-kban a négyszirmú, kerekszegélyű virág és a kiterített, négyszirmú színes geometrikus virág váltogatják egymást (Levi 1974: Pis LXX1 b, CXXX1 a és b). A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertben feltárt folyosó padozatát alkotó mozaikmotívumok analógiáit nem messze Észak-Olaszországban, Aquileiában, és a tőle néhány kilométerre fekvő Gradoban találjuk meg. Számtalan feltárt római kori bazilika épület bizonyítja a kereszténység korai elterjedését. Az első jelentős kultuszépületet Theodorus püspök alakította ki egy korábbi római épületből. Ennek az épületnek egyik helyiségét már Kr. u. 3. század végén oratóriumnak használták. Valószínű a 313-ban bekövetkezett türelmi rendelet után hozhatták létre. Az első kultuszépület északi része a keresztelkedésre várakozók tanítására szolgáló terem (katecumeum) volt. A század második felében az afrikai származású Fortinatianus pátriárka (342-370) kibővítette a Theodorianus-féle épület északi részét. Ennek helyén háromhajós, hossznégyszögű bazilikát építtetett. Ezt nevezik északi poszt-Theodorianus vagy Fortunatianus bazilikának, illetve patriarchalis bazilikának. A Theodorianus-féle épület déli szárnyát nem építették át. Hosszú ideig megmaradt eredeti állapotában. Ebben a helyiségben tartották az antiarianus concilium-ot 381-ben, a később szentté avatott Ambrosius jelenlétével. Ez a helyiség a 4. század végén martyrium lett (Figelli 2000: 47). Az elkövetkező századokban még sok építkezési átalakítás történt. Ennek nagy részben a népvándorlások (hunok, langobárdok, magyarok) voltak az okozói, és a földrengés. Sokáig állt elhagyatva, mígnem a pusztulást követő helyreállításokat jelentős anyagi adományokkal segítette Nagy Károly frank király. Később egy harangtornyot építettek rá a Fortinatianus-féle háromhajós bazilikára. A campanilla alapozása belevágott a theodorianusi északi terem padozatába is. A torony megalkotása jelentős pusztítást okozott mindkét korábbi bazilika mozaikpadozataiban (Brusin & Zovatto 1957: Pianta 111A; Torlo 2005: 47). Az erősen károsodott, csak kisebb foltokban megmaradt mozaikdarabok között több helyen megfigyelhetjük a hálómintás töltéssel ellátott mozaikmaradványokat a poszt-Theodorianus templomban (Brusin 1934:188, Táv. V, Fig 112,113; Brusin & Zovatto 1957: Pianta Via, Fig. 55, 59, 61, 63). Nagyobb mozaikmaradványok maradtak fenn a püspöki katedrálisnál és az oltárhoz vezető sávon. A templom mozaikpadozatának a nívója a ráépített háromhajós bazilika oszloptalapzata alatt egy méterrel mélyebben van. A katedra alatt négyzetekre felosztott mezőkben, a folyosón rombuszokból alkotott hálózati scutulumokban a négyszirmú kiterített, geometrikus virágok állnak, mint töltő motívumok. Az egész díszítés monokróm (Torlo 2005:131,144-145,151, Fig. 55, 59, 63, P. VI a., e.). Aquileiaban a via Giulia Augusta mentén fekvő rommezőben tekinthetjük meg in situ az ott feltárt privát oratóriumokat. Keresztény gyülekezetek tartották fenn ezeket az imádkozó helyeket. Itt jöttek össze a hitélet gyakorlására. Az egyik lakóépület egyszerű négyszögű szobájához a 4. században keletre néző apszist építettek hozzá. Az apszis keletelése a keresztény szemlélet kifejezése. A bevilágító fény szimbolizálja a kinyilatkoztatást, a feltámadást. A félkörű apszist borító mozaikon 85
