Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Régészet - Anderkó Krisztián: Adatok Szombathely római és középkori topográfiájához

SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 20IÓ 71-76

6. ábra. A vízfolyások rekonstrukciója (Rajz: Isztin Gyula)

Figure 6. Reconstruction of the watercourses (Drawing: Gyula Isztin)

nem volt kiemelten fontos szempont a kerítés elkészítésekor. Az évgyűrűk vizsgálatával megállapítható volt,4 hogy 1602-ben vágták ki őket, feltehetőleg a várostól nyugatra vagy északnyugatra eső terülten. Ez az adat szerencsés módon egybevág azokkal a leírásokkal, amelyek szerint egykoron Szombathelyt körös-körül árok és fából készült, vesszőfonással ellátott palánk védte (Horváth 1993: 16-17). A források szerint ezt a védművet többször javították, át- vagy újjáépítették (például 1490-ben, 1592-ben és 1612-ben), vonalát részben áthelyezték (Horváth 1993:15-16). A kerítés nem lehetett különösebben magas és jó állapotú, hiszen például 1624-ben egy forint bírságot kellett fizetnie annak, aki nem a kapukat használta, hanem a párkányon mászott át (Horváth 1993:16).

Sajnos a palánk pontos vonala a Szombathelyt ábrázoló korai térképeken nincs feltüntetve. Az úgynevezett győri vázlat (5. ábra), amelyet bár a

13. századra kelteznek, de látszólag 15. század környéki állapotokat tükröz (Kiss et al. 1998: 204) viszont érdekes adalékkal szolgál. A várostól délre három, ívben elhelyezkedő, többé-kevésbé ovális alakú „folt” és egy híd van feltüntetve. Ez egy olyan vízzel részben még feltöltődött árok vagy meder maradványa lehetett, amely csak egy hídon keresztül volt járható. Elhelyezkedése szerencsés módon összevág az ezen a feltáráson és a Mátyás király utcában előkerült patakmederrel, így ezek az adatok összekapcsolhatók. Ennek eredményeképpen a várostól délre kirajzolódik egy, a Perint patakról leágazó árok vagy meder, amely iránya miatt minden bizonnyal a Gyöngyösbe torkolhatott (6. ábra). A középkorban és a kora újkorban ezt határolta északról egy sánc, amely védműként és városhatárként is funkcionálhatott.

A feltárt szakasz tágabb környezetét vizsgálva elképzelhető, hogy ez a meder már a római kor-4 A vizsgálatokat Grynaeus András (Magyar Dendrokronológiai Labor, Budapest) végezte (SMRA 2502-09).

75