Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Természettudomány - Víg Károly: Metelka Ferenc élete és leghíresebb felfedezése, a Metelka-medvelepke, Rhyparioides metelkana (Lederer, 1861)
SAVARIA 58 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 20l6 51 —68 ii. ábra. A Chleonia flavida ábrája Bremer (1864) Kelet-Szibéria lepkéit bemutató közleményében Figure 11. An illustration of Chleonia flavida in Bremer’s paper (1864) on the Lepidoptera of Eastern Siberia kirándulás alkalmával, dacára minden fáradozásának, ez nem sikerült. Ezzel Pável János be is fejezte a metelkana kutatását. Bár tervbe vette, hogy ismereteit közzéteszi, halála megakadályozta ebben. Jegyzeteit Abafi örökölte, és abból a fontos adatokat és megfigyelési eredményeket közölte is (A. Aigner 1902a, 1902b). Abafi leírása először a Természetrajzi Füzetek-ben jelent meg (A. Aigner 1902a), egy színes táblával (8. ábra), amely Méhely Lajos vízfestményei nyomán készült (i 1902) (9.10. ábra), majd a Rovartani Lapok is közölte (A. Aigner 1902b). A Pável Jánostól és Uhl Józseftől kapott útbaigazítás nyomán Cerva Frigyes 1900-ban és 1901- ben már nagyobb számban tenyésztette az állatot. Abafi a gyűjtési és nevelési tapasztalatokat így összegezte: „A hernyó leginkább éjjel táplálkozik s e miatt alkonyat után vagy hajnalban keresendő; a nap heve elől elrejtőzik. Ha a növényről lepotyog vagy az ember közeledtére leejti magát a vízbe, annak felületén úgy futkos, mintha száraz földön járna; különben is igen élénk és fürge. Tévedés, hogy - miként azt némelyek állították - a hernyó csupán csak a turjánok szélén fordul elő; Cerva épen úgy, sőt még gyakrabban találta azt mélyebb, csaknem derékig érő vízben is. A metelkana-hernyót, miként más fajokét is, egy időben a kifejlődés különböző stádiumában lehet találni s ez az oka annak, hogy a bábozódásnak s a lepke kikelésének ideje is igen változó. A hernyó tenyésztése igen sikeres, ha azt kellően gondozzuk s abban a helyzetben vagyunk, hogy mindig friss növénnyel táplálhatjuk és - a mi fő - nem zavarjuk; a háborgatás ártalmára van. A kifejlett hernyó általában június közepe tájt bábozódik, s erre a célra növényekhez erősített vagy összezsugorodott levelekben szép fehér selymes vagy szennyes fehéressárga, meglehetősen laza szövedéket készít. Fogságban a bábozódás viszonyai mások. «Oly lepkész, - írja Cerva, hozzám intézett levelében, - ki a hernyót sima fallal ellátott házikóban tenyésztené, kétségkívül abban a véleményben lenne, hogy az mindig fölül, azaz a házikó födelén (tehát soha annak alján) bábozódik. Tenyésztő házikóim különböző szerkezeténél fogva más tapasztalatra jutottam: nem a magasba tör bábozódás céljából a hernyó, hanem erre alkalmas sarkot vagy kiszögellést keres, legyen ez akár a házikóban fölül vagy alul. Néhány henger alakú házikóm, annak mintegy 10 cm-nyi magasságában köröskörül faléccel van ellátva, a melyen a bura alakú födél nyugszik. Ezekben a házikókban a hernyó mindig csak az említett léc alatt, vagyis közel a talajt képviselő házikó aljához bábozódott, a sima oldalú házikókban ellenben mindig a födél által képezett sarkokban.»” A Metelka-medvelepke taxonómiai helyzete és elterjedése napjainkban Abban az évben, amikor Vángel Jenő végre publikálta a Metelka-medvelepke életmódját és gyűjtésének fortélyait (Vángel 1886), váratlan dolog történt, amire senki sem számított. Louis Demaison (1852-1937) francia lepkész a Francia Rovartani Társaság 1886. március 24-i ülésén bejelentette, hogy 1885 májusában, Reims vidékén, Sillery falu közelében egy mocsárban a metelkana hernyójának egy hím és egy nőstény példányára bukkant és azokat sikerrel fel is nevelte (Anonymus 1886). A felfedezés annyiban volt meglepő, mert ez volt az első eset, hogy a lepkét hazánkon kívül bárhol is megtalálták volna. A hazai lepkészberkekben korábban is ismert volt, hogy az Amur mellől Otto Vasilievich Bremer (??—1873) Chelonia flavida név alatt egy új fajt írt le 1861-ben, amely világosabb színét és kissé eltérő rajzolatát leszámítva, kísértetiesen hasonlított a metelkana-ra (Bremer 1861a: 477; 1861b; 1864: 39, IV Tábla: 4. ábra) (11. ábra). De-61
