Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Természettudomány - Víg Károly: Metelka Ferenc élete és leghíresebb felfedezése, a Metelka-medvelepke, Rhyparioides metelkana (Lederer, 1861)
VÍG KÁROLY: METELKA FERENC ÉLETE ÉS LEGHÍRESEBB FELFEDEZÉSE, A METELKA-MEDVELEPKE, RHYPARIOIDES METELKANA (LEDERER, l86l) 7. ábra. A Metelka-medvelepke hím példánya a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében. A példányt Uhryk Nándor ajándékozta az intézménynek (Fénykép: Katona Gergely) Figure 7. The male specimen ofMetelka’s tiger moth in the Hungarian Natural History Museum’s collection. The specimen was presented to the institution by Nándor Uhryk (Photograph: Katona Gergely) nem tudni. Tény, hogy Anker Lajos - saját jegyzetei szerint - 1863-1864-ben a budai kincstári erdőben vélte megtalálni a metelkana hernyóját galajon, vagy annak közelében fűszálon. Vagyis a gyűjtési hely, az idő és a vélt tápnövény arra vall, hogy Anker rossz helyen kereste a lepkét. Későbbi jegyzeteiben nincs is többé szó a metelkana-ról, és azt Budapest környékén nem is találta senki sem. Időközben Frivaldszky Imre Jellemző adatok Magyarország faunájához című munkájában (Frivaldszky 1865:146-147) részletesen bemutatta a Metelka Lipenyé-t, sőt, a hím első ábráját is közölte könyve IV. tábláján (6., 7. ábra). A faj leírását így zárta: „Ezen új faj a jelen korig hazánk kizárólagos sajátja. Leihelye Pest megye, Dabas s Gyón vizenyős rétségei, hol is Metelka gyógyszerész által 1859-ben fedeztetett fel. A felfedező ezen igen érdekes fajnak első-kori életmódját s átalakulási viszonyait jelenleg még titkon tartja. ” A titok bizony még akkor is hétpecsétes titok maradt, hiába sóvárogtak utána annyian. Maga Pável János is közöttük volt, de ő megelégedett azzal az 1878-ban kapott ígérettel, hogy azt Metelka halála után örökül rá fogja hagyományozni. A hőn áhított titkot Metelka végül egy fiatal lepkészre, Vángel Jenőre hagyta. Vángel Jenő 1879-től fogva minden évben ellátogatott hozzá, vasút hiányában - gyalogszerrel. Metelka annyira megkedvelte az ifjú rovarászt, hogy évtizedeken át vezetett rovarászati feljegyzései mellett rábízta a Metelkamedvelepke tenyészési és gyűjtési módjának részleteit, azzal a kikötéssel, hogy azokat csak halála után hozhatja nyilvánosságra. Ma már különösnek tűnhet ez a rajongás egyetlen fajért. De hogy ez milyen hévvel lobogott Metelkában, jól érzékeltetik Abafi (A. Aigner 1902a, 1902b) sorai: „Annyira rajongott az öreg úr az állatáért, melynek sikerült olajfestésű ábráját a család ma is kegyeletesen őrzi, hogy ha megbízott gyűjtői annak hernyóját hozták, akkor, a midőn már maga nem gyűjthette azt, reszketett az örömtől s az állatokat a kitelhető legnagyobb gonddal, szinte dédelgetve ápolta és gondozta. ” Vángel Jenő hűségesen megtartotta fogadalmát és még Metelka halála után, annak életrajzában (Vángel 1885b) is csak annyit jegyzett meg, hogy azt Metelka a Dabas és Gyón között elterülő réteken fedezte fel; de egyúttal kilátásba helyezte, hogy a lepke életmódját legközelebb közzéteszi. És elérkezett a sokak által annyira várt pillanat. Egy év múlva Vángel Jenő a Rovartani Lapok hasábjain megjelentette Metelka feljegyzéseit a lepke gyűjtőhelyéről és tenyészési körülményeiről (Vángel 1886). Azonban a metelkana eltűnt a hazai rovarászok szeme elől. Egyik-másik rovarkereskedő jegyzékében szerepelt ugyan, de ha megrendelték, nem volt kapható, és az újabb budapesti lepkészek egyikének gyűjteményében sem volt meg. Mióta a lepke felfedezője elhunyt, Vángel Jenő pedig felhagyott lepkészettel, mintha Magyarországon megfeledkeztek volna a lepkéről. Ezekben az évtizedekben a metelkana a harmadik legdrágább lepkének számított az európai lepkekereskedők jegyzékeiben. A 1890-es évek elején azután két budapesti lepkész, Uhryk Nándor és Kosztka László, Vángel Jenő útbaigazítása nyomán a Dabashoz közel fekvő inárcsi pusztán kereste a hernyót, de nem akadtak rá. Ez a balsiker csak fokozta Abafi-Aigner Lajos kíváncsiságát, aki elhatározta, hogy a hernyó kutatására maga vállalkozik. Ugyancsak Vángeltől kért útbaigazítást, de az igen szűkszavú volt; úgy hogy annak nyomán bajos lett volna az óhajtott állatot megtalálnia. Szerencsésebb volt, amikor Uhryk Nándor kíséretében Dabason, a fölfedező vejénél, Rátz József gyógyszerésznél érdeklődött, aki a legnagyobb készséggel adott felvilágosítást; sőt elhivatott egy embert is, ki még Metelka részére gyűjtötte a hernyót, s ennél fogva pontosan tudta, hol és miként kell azt keresni. „Másnap hajnalban kimentünk ezzel az emberrel a Sári és Puszta-58
