Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Régi restaurálások újragondolása régészeti kerámiatárgyakon. A Savaria Múzeum korszerűsített állandó kiállításába került őskori kerámiák restaurálása
FERENCZ ESZTER: RÉGI RESTAURÁLÁSOK ÚJRAGONDOLÁSA RÉGÉSZETI KERÁMIATÁRGYAKON ... 3. ábra. Törött, korábban kiegészített vaskori csésze Figure 3. Broken Iron Age cup, with earlier inserts 4. ábra. Felhúzott fülű, vaskori csésze restaurálás után Figure 4. Iron Age cup, with raised handle, after restoration Rézkor: A korszakra változatos és szép edényformák jellemzőek. A kiállított kerámiák között van felhúzott fülű bögre, besimított és karcolt díszítésű edény. Különlegesek a tűzdelt barázdás kerámia kultúrájához6 tartozó töredékek, tárgyak (Farkas 2011). A kerámiák falvastagsága a kézi formázás ellenére vékony. A helyreállításnál türelmet és ügyességet igényelt a szép vonalú karcolt díszítések és a sűrű, esetenként több irányú besimítások kiegészített felületbe rajzolása. A díszített szakaszoknál a kiegészítések vékonyabb falvastagságot eredményeznek. Különösen a nagy felületek pótlásánál kell ügyelni, nehogy túl vékonnyá váljon a kiegészítés, mert akkor elválhat a felülettől, vagy egyszerűen összeroppan restaurálás közben. Idővel a vékony falvastagság miatt így is előfordulhat a kiegészítések elválása. Az újraragasztásnál ilyenkor törekedni kell a korábbinál stabilabb rögzítésre. Bronzkor: A kiállítás bronzkori fazekasmunkáinak nagy része változatos formájú és méretű háztartási edény: csészék, bögrék, korsók, fedők, nagyobb tálak, hombárok. Az edényeket agyaghurkákból, agyagszalagokból kézzel építették fel, bőrkemény állapotban polírozták és díszítették őket. Agyagból készítettek szövőszéknehezéket, hálónehezéket, tűzikutyát és házi oltárokat is (Nagy 2011). A kiállított bronzkori edények között van durvább, vastagabb falú edény és finoman formázott vékonyabb falú. A közepes és nagyméretű vaskosabb, durvább felületű tárolóedényeknél fordult elő, hogy a korábbi kiegészítéseket ki kellett igazítani. Elnagyoltan, szinte a felületre felcsapkodva hagyták a kerámiákon, befejezetlen hatást eredményezve. A felülethez igazítást itt meg kellett oldani és a maradék hiányt kipótolni. A többszörös beavatkozások nyomai azonban foltszerűen hatottak, ezért retus alkalmazásával kellett rendezetté tenni a kerámiák megjelenését. Vaskor: A vaskori kerámiák között vannak háztartási edények, de a halomsíros temetkezés tárgyait is megtaláljuk. A korábbi korszakokhoz képest a kerámiák megmunkálása technikailag sokat fejlődött. A fazekaskorong használata, dunántúli elterjedése és a mindennapi használatba kerülése a keltákhoz köthető. Sajátos módon, különféle motívumok bepecsételésével díszítették finom vonalú edényeiket. A Hallstatt időszakban jellegzetes eljárás volt a grafitozás. Soványító anyagként a kerámiák hőállóságának javítására keverték az agyagba, vagy a külső felületbe dörzsölték, így adva bársonyos, fémes csillogást az edényeknek. A vaskeresztesi halomsírokból előkerült kerámiák gyönyörűen festettek. Vörös és fekete alapon geometrikus, vonalas díszítésűek, visszaköszönő minta rajtuk a meander motívum (Fekete 1985; Molnár 2011). A vaskori edényekre jellemző, hogy a korongozás elterjedésével a kerámiák falvastagsága vékonyabb, finoman eldolgozott lett. A nagyobb kiegészítések a vékony falvastagság miatt azonban könnyebben kitörnek, elválnak. Ez tipikus sérülés az ebből a korszakból származó kerámiáknál (3-4. ábra). Ra-6 A középső rézkor végén megjelenő, jellegzetes díszítésű edényeket készítő kultúra. 142
