Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Régi restaurálások újragondolása régészeti kerámiatárgyakon. A Savaria Múzeum korszerűsített állandó kiállításába került őskori kerámiák restaurálása

FERENCZ ESZTER: RÉGI RESTAURÁLÁSOK ÚJRAGONDOLÁSA RÉGÉSZETI KERÁMIATÁRGYAKON ... 3. ábra. Törött, korábban kiegészített vaskori csésze Figure 3. Broken Iron Age cup, with earlier inserts 4. ábra. Felhúzott fülű, vaskori csésze restaurálás után Figure 4. Iron Age cup, with raised handle, after restoration Rézkor: A korszakra változatos és szép edény­formák jellemzőek. A kiállított kerámiák között van felhúzott fülű bögre, besimított és karcolt dí­szítésű edény. Különlegesek a tűzdelt barázdás kerámia kultúrájához6 tartozó töredékek, tárgyak (Farkas 2011). A kerámiák falvastagsága a kézi formázás elle­nére vékony. A helyreállításnál türelmet és ügyes­séget igényelt a szép vonalú karcolt díszítések és a sűrű, esetenként több irányú besimítások kiegé­szített felületbe rajzolása. A díszített szakaszoknál a kiegészítések vékonyabb falvastagságot eredmé­nyeznek. Különösen a nagy felületek pótlásánál kell ügyelni, nehogy túl vékonnyá váljon a kiegé­szítés, mert akkor elválhat a felülettől, vagy egy­szerűen összeroppan restaurálás közben. Idővel a vékony falvastagság miatt így is előfordulhat a ki­egészítések elválása. Az újraragasztásnál ilyenkor törekedni kell a korábbinál stabilabb rögzítésre. Bronzkor: A kiállítás bronzkori fazekasmunká­inak nagy része változatos formájú és méretű háztartási edény: csészék, bögrék, korsók, fedők, nagyobb tálak, hombárok. Az edényeket agyag­hurkákból, agyagszalagokból kézzel építették fel, bőrkemény állapotban polírozták és díszítették őket. Agyagból készítettek szövőszéknehezéket, hálónehezéket, tűzikutyát és házi oltárokat is (Nagy 2011). A kiállított bronzkori edények között van dur­vább, vastagabb falú edény és finoman formázott vékonyabb falú. A közepes és nagyméretű vasko­sabb, durvább felületű tárolóedényeknél fordult elő, hogy a korábbi kiegészítéseket ki kellett iga­zítani. Elnagyoltan, szinte a felületre felcsapkodva hagyták a kerámiákon, befejezetlen hatást ered­ményezve. A felülethez igazítást itt meg kellett ol­dani és a maradék hiányt kipótolni. A többszörös beavatkozások nyomai azonban foltszerűen ha­tottak, ezért retus alkalmazásával kellett rende­zetté tenni a kerámiák megjelenését. Vaskor: A vaskori kerámiák között vannak ház­tartási edények, de a halomsíros temetkezés tár­gyait is megtaláljuk. A korábbi korszakokhoz ké­pest a kerámiák megmunkálása technikailag so­kat fejlődött. A fazekaskorong használata, dunán­túli elterjedése és a mindennapi használatba ke­rülése a keltákhoz köthető. Sajátos módon, kü­lönféle motívumok bepecsételésével díszítették finom vonalú edényeiket. A Hallstatt időszakban jellegzetes eljárás volt a grafitozás. Soványító anyagként a kerámiák hőállóságának javítására keverték az agyagba, vagy a külső felületbe dör­zsölték, így adva bársonyos, fémes csillogást az edényeknek. A vaskeresztesi halomsírokból elő­került kerámiák gyönyörűen festettek. Vörös és fekete alapon geometrikus, vonalas díszítésűek, visszaköszönő minta rajtuk a meander motívum (Fekete 1985; Molnár 2011). A vaskori edényekre jellemző, hogy a korongozás elterjedésével a kerámiák falvastagsága vékonyabb, finoman eldolgozott lett. A nagyobb kiegészítések a vékony falvastagság miatt azonban könnyebben kitörnek, elválnak. Ez tipikus sérülés az ebből a kor­szakból származó kerámiáknál (3-4. ábra). Ra-6 A középső rézkor végén megjelenő, jellegzetes díszítésű edényeket készítő kultúra. 142

Next

/
Oldalképek
Tartalom