Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Régészet - Faragó Norbert & Ilon Gábor: Szeleste-Szentkúti-dűlő pattintott kőleletei
FARAGÓ NORBERT & ILON GÁBOR: SZELESTE —SZENTKÚT1-DŰLŐ PATTINTOTT KŐLELETEI A lelőhely környezete, kutatástörténete A lelőhely Szombathelytől keletre, a Gyöngyössík kistáj keleti részén, a Kőris-patak keleti teraszán, a Szentkúti kegykápolnától keletre, a 86. számú főút 2007-ben élő nyomvonala Vát és Sze- leste közé eső szakaszától délre található. A lelőhely elnevezése Szentkúti-dűlő, azonosítója az országos közhiteles nyilvántartásban: 53881. A lelőhely déli részén fiatal és sűrű telepített fenyőerdő található, így abban az irányban kiterjedése nem határolható le. A19. századi térképekről tudjuk, hogy a lelőhely egészét akkor még erdő fedte. A környék természetföldrajzi adottságait a negyedkori talajképző folyamatok határozták meg hasonlóan az Alpokalja más részeihez, vagyis a pleisztocén időszakban lerakodott kavicsos, homokos folyóvízi hordalékot az eljegesedések szo- liflukciós és krioturbációs folyamatai elegyengették (Marosi & Somogyi 1990: 418). Később a ho- locén korban ezekbe vágódtak bele és hoztak létre völgyeket az Alpokból eredő patakok, illetve a környék két nagy folyója, a Répce és a Rába. A 86. számú főút Vát községet elkerülő, négysávos, gyorsforgalmi szakaszának 4. lelőhelyeként esett bele az új, itt már csak kétsávos út nyomvonalába. Ezért a régészeti kutatás előtt - 2006 őszén - Puszta Sándor fizikussal (Fractal Bt.) nagyobb területen elvégeztettük a geofizikai felmérést.1 Mint később kiderült kiváló eredménnyel. A megelőző feltárást2 2007. március 26. és június 5. között a Savaria Múzeum munkatársai folytatták 6818 m2-en. A lelőhelynek a tervezett út nyomvonalába (94+500-94+250 szelvénybe)3 eső részén néhány, kevés leletanyagot tartalmazó bronzkori objektumon kívül, melyek az északkeleti részen helyezkedtek el, túlnyomórészt a középső neolitikus Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának objektumait (230) dokumentáltuk és kutattuk meg. A neolit objektumok egy részét 30-40 cm vastag, a terasz magasabban fekvő részéről lecsúszott, erodálódott, világosbarna, sok leletanyagot tartalmazó humuszréteg fedte. Az objektumok másik részét ebbe a rétegbe ásták bele. A nyomvonal megépítendő két sávjától délre egy 913 m2-es kutatószondát nyitottunk a lelőhely kiterjedését és egy esetleges későbbi, új sáv építését megelőzendő tájékozódás céljából, a területet megismerendő. A jelenségek egy csoportja a bontás során hengeres formájú, vagy méhkas alakú tárolóvermeknek bizonyult. Másik részük sekély, de nagyméretű, egymásba vagy egymás mellé ásott gödrök láncolataként bontakozott ki. E jelenségek tájolása északkelet-délnyugat. Az egyik gödörkomplexumban egy, az egyik gödör oldalába tapasztott kemencét (229. objektum) találtunk, körülötte körben a fölötte levő tetőszerkezet cölöplyukaival. A lelőhelynek ezen a részén, ami már a terasz alsóbb szintjén helyezkedik el, egy másik (197. objektum) kemencét is feltártunk, melynek sütőfelületét a kavicsos talajra tapasztották. Nem mesz- sze tőle került elő egy kisméretű, földbe mélyített gazdasági épület, alján cölöplyukakkal (193. objektum). Az egyes lelőhelyrészeket ill. objektumcsoportokat északkelet-délnyugati irányú árkok tagolták. Közülük a legnyugatabbra fekvő 236. objektum számú árok alján az egykori paliszád sűrűn elhelyezett cölöplyukait találtuk meg. A cö- löplyuksor az árok délnyugati részén kettős szerkezetű volt. A feltárt objektumok leletanyaga feltáráskori meghatározásunk szerint a DVK kottafejes és zselízi fázisába tartozik. Ekkor még nem volt világos - az amúgy is magas talajvízszintű és a patakhoz közeli részen mocsarasodó, továbbá a csapadékos időjárás során kialakuló sárnak, valamint a megfeszített tempó miatti sietségnek „köszönhetően” -, hogy egy az újkőkori települést kerítő/védő paliszád és északkelet-délnyugati tájolású lakó- és gazdasági épületek maradványait találtuk meg. Az április 27-én készített légi felvételen4 ugyanakkor már érzékelhető a település egyik lakóépületének foltja. 1 Felmérésének jelentése a 2007. évi feltárási dokumentációban a Savaria Múzeum Régészeti Adattárában található (L.sz.: 2342-08). 2 Ásatásvezető Ilon Gábor, munkatársai: Farkas Csilla és Skriba Péter régész. Régésztechnikusok: Kelbert Krisztina, Kolonits László, Szi- lasi Attila Botond és Vámos Gábor. 3 A 2007. és 2008. évi feltárás km szelvény kiosztása a tervben történt változtatások miatt nem azonos. 4 A fotókért Papp Gábornak e helyütt is köszönetünket fejezzük ki. Sajnos a feltárás későbbi fázisában, 2008-ban pedig a rossz időjárási viszonyok miatt nem készültek további felvételek. 76
