Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Természettudomány - Víg Károly: Herman Ottó és a „Magyarország Pók-faunája” - Egy monográfia története
VÍG KÁROLY: HERMAN OTTÓ ÉS A „MAGYARORSZÁG PÓK-FAUNÁJA” - EGY MONOGRÁFIA TÖRTÉNETE hazai és külföldi szakembereknek küldte ki azonosításra: az egyenesszárnyúakat a Nemzeti Múzeumban Frivaldszky János (1822-1895), a hártyás- szárnyúakat a bécsi Frauenfeld, a hemipterákat a zürichi Kaspar J. Dietrich (1818-1878), a kétszár- nyúakat Aloys Friedrich Rogenhofer (1831-1897) kapta; a kolozsvári múzeum pedig kellő arányban részesedett a visszaküldött példányokból. Külföldön is felfigyeltek rá, írásai egyre-másra jelentek meg a bécsi Zoologisch-Botanische Gesellschaft kiadványában. 1870-ben Wattenwyl Bécsbe csábította egy múzeumőri állást ajánlva neki. Végül Brassai szavai tartóztatták: „...tettesen és valóban Brunner úr komornyikjának áll. (...) most egy közintézet hivatalnoka, és ezzel és ezentúl egy magányos egyén szolgája akar lenni. ” (Lambrecht 1920). Anyagi ellehetetlenülésére hivatkozva 1871 júniusában megvált a múzeumtól és újságíróként kereste tovább kenyerét, de természettudományos vizsgálódásait nem szakította félbe. Engedélyt kért az Erdélyi Múzeum Egylet választmányától, hogy délutánonként bejárhasson a múzeumba dolgozni, ahol második mezőségi gyűjtésének feldolgozását intézte és a pókok, illetve az avarszöcskék (a Thamnotrizon1 genusz monográfiájának elkészítése) kötötték le figyelmét. Sűrűn levelezett Tschusival, akinek elküldte fauniszti- kai adatait és illusztrációkat is készített számára. Amikor politikai szerepvállalása miatt 1872-ben Kolozsvárnak búcsút kellett mondania, egy ideig Szásznagyvesszősön (napjainkban Veseu§, Románia), Bedőházy János kúriájában húzta meg magát, ahol maga is tanult, miközben az ifjabb Jánost tanította, és „a maga pókmunkáján is dolgozgatott”. Apja nyomdokain haladva, ekkor már kiterjedt levelezést folytatott Európa jeles pókászaival, így a svéd Törd Tamerlan Teodor Thorell-lel (1830-1901), a francia Eugéne Simonnal (1848— 1924) és persze Wattenwyllel. Most már engedett von Wattenwyl csábításának és elhatározta, hogy Bécsbe költözik, megírja az egyenesszárnyúakat ismertető összefoglaló művét és egy expedíciót szervez Kamerunba. Telve személyes és politikai sérelmekkel, még egyszer visszatért Kolozsvárra összecsomagolni. 1873. február 2-án barátai segítségével búcsúmatinét szervezett a Redut nagytermébe (Vigadó, később Tiszti Kaszinó, majd az Erdélyi Néprajzi Múzeum otthona). A matiné bevétele szolgált útiköltség gyanánt. „Négernek szegődöm, ha minden jól megy. Magyarnak nem kellettem, tán a szerecseneknek jobb szívük lesz, s befogadnak maguk közzé. Vagy legfeljebb megesznek, még az is jobb lesz, mint itthon kínlódni tovább.” - kesergett Frivaldszky Jánosnak a Nemzeti Múzeumban (Varga 1976). A magyar fővárosnál azonban nem jutott messzebbre: Szily Kálmán (1838-1924) és Frivaldszky János pártfogása, a hőn áhított pókmunka elkészítésének a lehetősége itthon tartotta. A pókmonográfia előzményei A K. M. Természettudományi Társulat 1873. március 13-i választmányi ülésén a titkár terjesztette elő, hogy Herman Ottó, a kolozsvári múzeum volt „conservatora” ajánlatot és tervezetet küldött a társasághoz, hogy hajlandó lenne a Magyar- és Erdélyország pókfaunája cím alatt egy monográfiát készíteni, a hiányzó gyűjteményi anyagot 1873 tavaszán és nyarán összegyűjteni, azt az ősz és a tél folyamán feldolgozni és a kész kéziratot egy év múlva a társaság asztalára letenni. Mivel az ajánlat az állattani bizottság februári ülése után érkezett, azt soron kívül adták ki bírálatra a bizottsági tagoknak. A bizottság véleményét Pet- rovics Gyula bizottsági előadó a következőkben foglalta össze: „Az állattani bizottság Herman Ottó úr ajánlkozását a legnagyobb örömmel fogadta, jól tudva azt, hogy az európai pókfauna ismeretében ez idáig éppen Magyarország nagy hézagot képez, minthogy pókfaunájáról - néhány elszórt adatot és a Magyar Nemzeti Múzeumban levő, de ez idáig még fel nem dolgozott gyűjteményt leszámítva - alig vannak számba vehető ismereteink. Herman úr munkálatának tervezetéta bizottság általában véve helyesli. A munkálat végrehajtására előirányzott 1564 forintnyi összeget a munkálathoz mérve a bizottság aránylagosnak tartja, annál is inkább, minthogy a végrehajtásra kiszabott idő legalább egy évnyi szorgalmas munkát venne igénybe, minek egyik felét, tehát hat teljes hónapot utazásra, illetőleg gyűjtésre, másik felét pedig, részint a Pesten 1 A genusz napjainkban használt neve Pholidoptera. 54
