Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Poszthabán kerámiák helyreállítása, nyakrekonstrukciós megoldások 331-349 Kusztor Gergely: Római kozmetikai doboz vizsgálata és restaurálása
FERENCZ ESZTER: POSZTHABÁN KERÁMIÁK HELYREÁLLÍTÁSA, NYAKREKONSTRUKCIÓS MEGOLDÁSOK Isztriái kancsók A restaurált poszthabán tárgyakon belül külön egység a három isztriai kancsó. Az elnevezést azokra, a többnyire importált 18-19. századi fajanszokra használják, amelyek Isztriáról és az előtte fekvő szigetekről származnak. Az „isztriai” elnevezés nem a készítés, hanem a használat helyére vonatkozik ilyen estekben. A restaurált kerámiák között három, formára és díszítésre ebbe a típusba sorolható kancsó volt. Mindegyik alján jelzet található. Rendkívül hasonló, kétfejű sassal, növényi ornamentikával díszített kancsók találhatóak az Osztrák Néprajzi Múzeum (napjainkban Weltmuseum Wien, korábban Museum für Völkerkunde) isztriai gyűjteményében. Ezek a darabok a Cres (Cherso) szigetéről származnak, melyeket a múzeum alapítója8 kutatóútjai során gyűjtött. Hasonló kétfejű sassal díszített „Krajnai” kancsók pesaroi (Ancona környéke) mintára készültek Gorizia térségében, tehát Felső-Olaszor- szágban. Innét származnak még széles, mély, gazdag díszítésű, ünnepi alkalmakkor használt tányérok, a nagy hasú, szűk nyakú akasztólyukas korsók, valamint a félkör alakú csészék. A Savaria Múzeum gyűjteményében nincs adat ezeknek a tárgyaknak a pontos származásáról. A készítők monogramja után talán beazonosítható lenne a pontos készítési hely, de ez már komoly néprajzi, művészettörténeti kutatómunkát igényelne (Peschel-Wacha 2005: 82). Összegző gondolatok a poszthabán kerámiák származási helyéről A Savaria Múzeum gyűjteményében lévő tárgyak készítési helyéről sajnos nem áll rendelkezésre információ. Nagyon kevés tárgyon van évszám vagy jelzet, csak a gyűjtés évéről és helyéről maradtak fent adatok. Ekkora darabszámú és stílusában ilyen összetett tárgycsoport esetében elég komoly feladat lenne a tárgyak lehetséges származási helyét felkutatni. Restaurálás ismertetése mellett itt a cél, a rövid történeti áttekintés és az egyes párhuzamok megemlítésével a gondolatébresztés. A tényfeltáró kutatás már a néprajzos és a művészettörténész szakemberekre vár. Mindenesetre érdekes volt szembesülni, hogy a poszthabán kerámiák esetében milyen sokszínű megjelenést eredményezett a hagyományos habán ónmázas kerámiakészítés beolvadása a helyi közösségekbe. A Savaria Múzeum poszthabán gyűjteményében van egy-két tárgy, ami a szobotiszti fantáziavirágokkal ábrázolt szarvasokhoz, vagy a dejtei virágokkal díszített korsókhoz hasonlít. Több kerámia a felsőpéterfai fehéredényesek munkáival hozható rokonságba. Az isztriai fajanszok esetében is, ami biztos, hogy importáltak, de pontos hely itt sem meghatározható. Nem szabad megfeledkezni a helyi fazekas közösségek hatásáról sem. A Dunántúl kerámiájáról elmondható, hogy nem alkot olyan egységes képet, mint az Alföldé, stilárisan mozaikszerű képet mutat. A különféle községekben több fazekas központ volt. Főleg használati edényeket készítettek, a fazekasok művészi becsvágyára valló díszedények ritkák (Brestyánszky 1976). Vas megyében Magyarszombatfán, Veleméren és Jákon dolgoztak fazekasok vagy, ahogy ezen a vidéken hívták őket gerencsérek, gelencsérek. Elsősorban konyhaedényeket készítettek máz nélküli vagy ólommázas technikával. Kevés színt, egyszerű díszítést használtak. Díszedények ritkán kerültek ki a műhelyekből (Kresz 1996). A most restaurált tárgyak között is van olyan barna mázas kisméretű korsó, amely megjelenésében emlékeztet ezekre a helyi munkákra. Előfordulnak azonban fehérmázas dísztárgyak is (Ják, Oriszentpéter), bár nem olyan minőségben készülnek, mint a fe- héredényes közösségekben (Illés 2009:148).9 A kerámiák készítési helyét pontosan meghatározni csak módszeres, összehasonlító anyagvizsgálatok segítségével lehetne. Jelzetek hiányában, csak stílus alapján lehet következtetéseket levonni. Ezek a poszthabán tárgyak olyan sokszínűséget mutatnak, hogy még csoportosítani is nehéz őket, sok közöttük az egyedi sajátosságokat mutató darab. A kerámiák többségéről elmondható, hogy nem helyi fazekasok munkái. A legközelebbi fehéredényes központ Felsőpéterfa, amihez stílusban több bokály 8 Michael Haberlandt 1905-től kezdte gyűjteni az olasz nép kultúra eszközeit. 9 Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében is van a 20. század első felében Jákon készült fehérmázas dísztárgy (Illés 2009:148-149). 340
