Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Poszthabán kerámiák helyreállítása, nyakrekonstrukciós megoldások 331-349 Kusztor Gergely: Római kozmetikai doboz vizsgálata és restaurálása

1

SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE " 2015 331—349

gyón található, de információ a készítésük pontos helyszínéről, készítőjéről ezek esetében sincs. Némelyik tárgyon kisméretű, szögletes, enyves címke, toll felirattal jelzi a begyűjtés helyét, idejét. Formailag nagyobb részük bokály, közepes és kis méretben, de van közöttük egy virágmintás kancsó, három isztriai kancsó, talpon monogramos jelöléssel és egy darab pohár. A leírókartonokon szereplő megnevezés a „korsó” kifejezést részesíti előnyben a bokályok esetében is (1. táblázat). Alapanyaguk világos cserepű porózus kerámia; valamennyi korongozott. A díszítés ecsettel rajzolt. A fehér alapszín mellett a jellegzetes izzótűz színek köszönnek vissza: antimon sárga, kobaltkék, mangán lila és zöld. A kék bokályok esetében is fehér az alapszín, erre hordták fel a kék színt, és ezután került rá a díszítés. Három kis bokály alapmáza sárga, testükön körbe barna sáv fut, kihagyva a felületbe mélyített virágdíszeket. A kerámiák között volt egy különleges, ónfedeles korsó is, zöld alapon, teljes felületet kitöltő, halvány fehér csipkeszerű díszítéssel (Dabóczi 2012: 387).2

Formák

Bokály: jellegzetes folyadéktartó forma. Az alaptest finom vonalú, a nyakrész magas, tölcséres, egyenes záródású. A fogás, tárolás könnyítésére egy füle van ennek a típusnak. Különösen Erdélyben, Székelyföldön volt népszerű, de a Dunántúlon, ahol „bokala” néven ismerték, valamint a Felvidéken és a Sárközben is nagyon kedvelték. Az Alföldön nem terjedt el igazán. A18. század folyamán a fehéredényesek egyik legfontosabb terméke volt. (Brestyánszky 1976:182). A restaurált tárgyak között méretben normál, kis, nagy és szűkszájú változatok egyaránt vannak. Formára közel azonosak, a kis bokályok picit tömzsibbek, a nyakuk szélesebb és nem annyira tölcsérszerű. A szűkszájúak között pedig van fedeles változat is. (Kresz 1991)

Isztriai kancsó: jellegzetes formájú boroskancsó (Peschel-Wacha 2005: 84). Mindhárom azonos típusba sorolható a kialakítás és a díszítés tekintetében is. Magasított talpon állnak, amelynek az

i. táblázat. Az NKA pályázat keretében restaurált poszthabán kerámiák listája

Table i. List ofpost-Haban ceramics restored with National Cultural Fund of Hungary funding

Sorszám

Leltári szám

Leletári megnevezés (gyűjtés helye, ideje, egyéb.)

Tárgy korszak besorolása

1.

58.10.1

Korsó (Harasztifalu, 1907)

poszthabán kerámia

2.

58.11.1

Korsó (Harasztifalu, 1907)

poszthabán kerámia

3.

58.12.1

Korsó (Harasztifalu, 1907)

poszthabán kerámia

4.

58.128.1

Korsó

poszthabán kerámia

5.

58.130.1

Korsó, „pokállá” (Doroszló)

poszthabán kerámia

6.

58.131.1

Korsó (Harasztifalu)

poszthabán kerámia

7.

58.132.1

Korsó (Harasztifalu)

poszthabán kerámia

8.

58.133.1

Korsó (Harasztifalu)

poszthabán kerámia

9.

58.135.1

Korsó (Horvátnádalja)

poszthabán kerámia

10.

58.136.1

Korsó (Doroszló)

poszthabán kerámia

11.

58.139.1

Korsó

poszthabán kerámia

12.

58.140.1

Korsó (Körmend, 1902)

poszthabán kerámia

13.

58.141.1

Korsó

poszthabán kerámia

14.

58.144.1

Korsó

poszthabán kerámia

15.

58.145.1

Korsó

poszthabán kerámia

16.

58.147.1

Korsó

poszthabán kerámia

17.

58.150.1

Korsó (Horvátnádalja)

poszthabán kerámia

18.

58.154.1

Korsó

poszthabán kerámia

19.

58.156.1

Korsó

poszthabán kerámia

20.

58.157.1

Korsó

poszthabán kerámia

2 Gömbbillenős ónfedelén stilizált levélkoszorúban 1743-as évszám és V1VAT felirat, a középső szív motívum két oldalán LG monogram és ágat tartó galamb (Dabóczi 2012: 387).

333