Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Történettudomány - Kelbert Krisztina: A feministák pionírjai. A Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének társadalomtörténete a 20. század elején
KELBERT KRISZTINA! A FEMINISTÁK PIONÍRJAI. A SZOMBATHELYI NŐTISZTVISELŐK EGYESÜLETÉNEK TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELEJÉN az ún. individualista modernisták is megkezdték önszerveződésüket, hogy fellépjenek a nők hátrányos megkülönböztetése és korlátozása ellen. Ennek eredményeképp 1897-ben Budapesten - Kaiser Gizella elnökletével - megalakult a Nőtisztviselők Országos Egyesülete (NOÉ), amely a női alkalmazottak szakmai érdekképviseletével kívánt foglalkozni mind a magán-, mind a közszféra területén. A szervezet deklaráltan a német Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületét (Verein für weibliche Handelsangestellte) tekintette példaképének (Zimmermann 1999b: 37-38). Alap- szabályzatában célul tűzte ki a szakmai tanfolyamok (könyvvitel, magyar, angol, német gyorsírás, gépírás) tartását, az állásközvetítést, a munka- képtelenné váló tagok segítését, szórakoztató és továbbképző előadások tartását, tanácsadó és információs tevékenységet, könyvtárak nyitását, nyaralókolóniák kialakítását, kedvezmények megszerzését, a vidéki nőtisztviselők megszervezését, valamint saját szaklap kiadását. Eleinte - a legtevékenyebb aktivisták, Schwimmer Rózsa és Gergely Janka vezetésével - főként az állásközvetítés és a továbbképzés területén munkálkodtak. Ám az új évszázad kezdetén rendszeresebb és nagyobb ívű munkába kezdtek. A századfordulót követően a tagok száma is intenzív fellendülést mutatott, s hamar meghaladta az ezres nagyságrendet. 1913 végén már országosan közel 4000 tagot számláltak. Egyedül a munkaképtelenné vált tagok számára szervezett szociális támogatás területén voltak nehézségeik, az alapító okirat többi célját a századfordulót követően maradéktalanul megvalósították, sőt a választójogi mozgalmakba is bekapcsolódtak. Az egyesület a munkajog és a társadalombiztosítás területén is aktívnak bizonyult. 1904-ben Schwimmer Rózsa és Glücklich Vilma vezetésével a NOÉ kereteiből kivált a Feministák Egyesülete (FE), amely a nők érdekeit már nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai téren is képviselni kívánta, s a női individuum átfogó kibontakozásának lehetőségét propagálta a képzésben és munkavállalásban ugyanúgy, mint a magán és állampolgári jogok terén (Zimmermann 1999a: 197; Zimmermann 1999b: 50; Papp 2004:15). Ennek ellenére a két szervezet a korszakban mindvégig szoros kapcsolatot tartott fenn, a hasonló politikai-gazda- sági-társadalmi célok, a személyes összefonódások, a baráti kapcsolatok, valamint a közös publicisztika - A Nő és a Társadalom, illetve A Nő Feminista Folyóirat - révén. A század első évtizedének második felére a Nőtisztviselők Országos Egyesülete egyre öntudatosabbá és agilisabbá vált Budapesten, s pozíciójának további erősítése céljából országos hálózatú szervezetté kívánt alakulni. Vezetői alapvetően fontosnak tartották, hogy az ország valamennyi tisztviselőnője csatlakozzék a szervezethez, mert ebben látták azt az elsöprő erőt, amellyel érdemben képviselhetik a nők érdekeit. A hálózat kiépítését azért is sürgetőnek tartották, mert a vidéki tisztviselőnők helyzetét még kilátástalanabbnak ítélték szervezettség nélkül, mint a fővárosiakét. Ennek érdekében 1907-től kezdve a NOÉ központi vezetősége - Bédy-Schwim- mer Rózsa elnök iránymutatásával - erőteljesen szorgalmazta, és tevőlegesen segítette a vidéki leányegyesületek megalapítását. A szervezet munkatársakat küldött vidékre, hogy az ország nagyvárosaiban a fiókok létrehozását előmozdítsák, s huzamosabb ideig garantálják az újonnan alakult egyesületek minőségi és aktív munkáját. Elsőként 1907. október 6-án Pécsett alakult meg a Pécsi Nőtisztviselők és Kereskedelmi Nőalkalmazottak Egyesülete. Majd 1907. október 20-án Nagyváradon jött létre a Nőtisztviselők Egyesületének második vidéki fiókja. Harmadikként pedig Szombathelyen bontottak zászlót a nőtisztviselők: az 1907. októberi előkészületeket követően november 10-én alakult meg a Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesülete Bédy-Schwimmer Rózsa közreműködésével és Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilona elnökletével. Sajnálatosan, néhány vidéki fiók meglehetősen tiszavirág-életűnek bizonyult. A pécsi egyesület 1909-re feloszlott. Az aradi fiókot ugyanakkor 1911-ben - működési nehézségei miatt - időlegesen felmentették tevékenysége alól. Ennek eredményeként az országban az 1910-es évek elején mindösszesen 3 vidéki fiók működött (Szombathely, Nagyvárad és Temesvár). A Dunántúlon pedig csupán Szombathely jelentette azt a megbízható bázist, ahol a Nőtisztviselők Egyesülete tartósan és eredményesen megvethette lábát, s kifejthette szerteágazó tevékenységét. A központi ve294
