Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: Az őrségi társadalom történetéhez és néprajzához
horváth Sándor: az őrségi társadalom történetéhez és néprajzához gondolatban szoktatgatják. Ezért „koruknak meg nem felelő gondolatok támadnak” bennük, s a házasságkötés idejére már meg is unják egymást. A másik okot Szentgotthárd közelségében látta: a városi értelmiség és iparosság - Békefi szerint - a házasságát megelőzően rossz irányban használja ki a városba érkező falusiakkal való kapcsolatot. Azonban nem csak a Szentgotthárd közvetlen közelében fekvő Kethely esetében született szokatlanul sok törvénytelen gyerek. Egy kutatás kimutatta, hogy ugyanígy sok házasságon kívül született gyermek látott napvilágot az őriszentpéteri reformátusoknál: „(...) folyamatosan emelkedett korszakunkban a törvénytelen születések száma, a század közepétől már komoly, 17 százalékos nagyságot ér el a közösségben” - írta Koltai Gábor a 16. század végi és 19. századi anyakönyveket elemezvén. Bár a jobbágyfelszabadítással hozza ezt összefüggésbe, de megállapítja, hogy további részletes kutatásra van szükség. „Érdekesség - emelte ki -, hogy vizsgált korszakunkban kisebb a termékenységi arány Őriszentpéteren, mint az egykéről elhíresült ormánsági falvakban” (Koltai 2003: 191, 195). Leszögezi, hogy Kerkáskápolnán is magas volt a törvénytelenül született gyerekek aránya. Magunk tovább vizsgáltuk a forrásokat és hasonlót tapasztaltunk a környék további protestánsainál és más katolikus egyházközségek esetében. Ebből kiviláglik, hogy a korábbi sporadikus jelenség a 19. század közepétől növekszik és sok település, illetve plébánia esetében 20% és a feletti több évben a törvénytelenül született gyerekek aránya az összes születéshez képest. Ez a jelentős arány a 19. század végéig követhető nyomon. A korabeli sajtó is felfigyelt a helyi problémára és többek között a Magyar Nemzet hasábjain nevelő szándékú szociográfiai írások láttak napvilágot az őrségi egykézésről (Saárdy 1939). Az őrségi egykézésre már a 19. század végén felfigyelt a közigazgatás: 1897 decemberében a csendőrök két senyeházi asszonyt magzatelhajtás miatt letartóztattak. „Györke Ferencné szül. Róka Julianna ellen az az alapos gyanú merült fel, hogy méhmagzatát az Őrségben dívó bűnös szokás szerint elhajtotta” - olvashatjuk a Szent-Gotthárd folyóiratban.10 Nem véletlen, hogy Éhen Gyula a megyei leírásában 1905-ben a következőképpen fogalmazott: „Mindenesetre különös, hogy az anyagi jóléttel éppen nem áll arányban a népesség szaporodása. A szegény vend család átlag 5-6 tagból áll; sőt van számos oly vend család, melyhez 9-12 gyermek tartozik. A német is szépen szaporodik. De nem állítható ez a magyarságról, különösen a vagyonosabb őrségi népről, hol az egygyermek- rendszer mellett évről évre aggasztóan csökken a népesség száma” (Éhen 1905: 7-8). Nagyrákoson a római katolikus lakosság 1869- ben 64 fő, 1930-ban 151 fő; református pedig 1869-ben 371 fő, 1930-ban 467 fő volt. Ez „a vagyonosabb ref. lakosság körében pusztító egyke következményére vezethető vissza - írta Fülöp József, a település jegyzője. - (...) Sok család hal ki leszármazó örökös nélkül (...).”11 Az egykés reformátusok lakta őrségi falvak mellett a Rába völgyében meghúzódó katolikusok körében még a két világháború között is a többgyermekes család volt a jellemző, csak ritkán kelt híre magzatvesztő, „élőkoporsó-anyá”-nak.12 Az egykézés jelenségét a néprajzi szakirodalom a mai napig elsősorban csak az Ormánsághoz, s esetleg a Sárközhöz köti (Szilágyi 2000: 759), holott az őrségi egykézés talán előbb kezdődött, mint emezek. Azonban a néprajzkutatók eddig nem fordítottak elegendő figyelmet ezzel kapcsolatban az Őrség vonatkozásában: holott ezáltal felfigyelhetünk egy olyan jelenségre is, amely éppen egyes református közösségekben valósult meg elsősorban. Amikor Koltai Gábor vizsgálatainak eredményeként az egykézést okát a jobbágyfelszabadításban látja, de megjegyzi, hogy további kutatásra is szükség van, jó úton jár. Az egyes közösségek bizonyos jellemzőinek a kialakulásában rendszerint több ok együttállása gerjeszti, alakítja ki az adott közösségi választ. „Súlyos erkölcsi gyengülés oka volt a XIX. század utolsó évtizedében gyökeret vert „egyke” rendszer - írta Pataky 10 Szent-Gotthárd 1897. december 19. Idézi: Dr. Horváth Sándor 1996: 252. 11 Ifj. Fülöp József: Nagyrákos község általános monográfiája. Kézirat: Néprajzi Múzeum EA 4500. 22. 12 Vakarcs Kálmán: A rábavölgyi magyarok. Savaria Múzeum SNA 130/11.13. 170
