Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Régészet - Faragó Norbert & Ilon Gábor: Szeleste-Szentkúti-dűlő pattintott kőleletei

SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 75-IIO

Mindezt első pillantásra megerősíti a kéreggel rendelkező és a kéreg nélküli darabok aránya is (8. ábra). A lelőhelyeket egymás mellé vetítve világosan látszik, hogy nincs nagy különbség közöttük, a nyersanyagok egyformán előkészített formában kerültek mindenhova, vagyis a kéreggel fedett darabok mindenhol 10% körüli értéket mutatnak. Árnyaltabbá teszi ezt a képet, ha azt is megvizsgáljuk, hogy vajon az egyes lelőhelyeken a technológiai kategóriákhoz kötődően hogyan oszlanak meg ezek a darabok (9. ábra). így már egy egyértelmű differenciálódást figyelhetünk meg, a primér nyersanyag forrásoktól, vagyis Szentgáltól és Nagyteveltől távolabb elhelyezkedő lelőhelyeken kortex szinte csak a leütött, retusá- latlan szupportokon fordul elő. Itt tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy kevesebb kéreggel fedett magkő, vagy pre-magkő került a településekre, hanem inkább arról, hogy a meglévő magköveket sokkal jobban ki kellett használniuk ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű pengét kapjanak. Sőt, az sem valószínű, hogy összességében kevesebb magkő került volna a toronyi és a búcsúi lelőhelyekre, ennek világosan ellentmond a fentebb elemzett diagram (7. ábra).

A négy lelőhely penge-szupportjainak a metrikus adatait összevetve kitűnik a répcelaki együttes egyedülálló volta. Adott szélességet tekintve itt a legnyúlánkabbak az ép pengék, a felvett trendvonal által mutatott átlagos hosszúság/szé- lesség arány eltérés itt a legnagyobb a többi lelőhelyétől és itt a legkisebb az adatok szórása, vagyis az átlagtól való eltérése. A maradék három lelőhely ennyire nem különbözik egymástól, de a mintavételezés közel sem tökéletes, a legtöbb (Búcsú) és a legkevesebb (Torony) ép pengét felvonultató lelőhelyek között elég nagy a differencia. Mindenesetre ezen a téren is tetten érhetünk egy tendenciózus változást, keletről nyugatra tartva csökken, vagy ha úgy tetszik, nyugatról keletre tartva növekszik az átlagos hosszúság/szé- lesség arány.

Az összes penge, pengetöredék szélesség adatait vizsgálva szintén megfigyelhető hasonlóság, kiugró különbözőség és a nyersanyag lelőhely távolságával összefüggő változás egyaránt (10. és 11. ábra). Előbbire példa a 6 és 20 mm közötti intervallum, minden lelőhelyen e két szélesség közé esik a legtöbb példány, ráadásul mindenhol az ép pengék szélesség adatait követik a töredékek is. Kiugró példa újfent a répcelaki együttes, figyelmesen megnézve az oszlopok által kirajzolt értékeket, egy egyértelmű haranggörbét láthatunk. A maradék három lelőhely esetében ugyanezen görbe sokkal inkább egy már ismertetett lognor- mális görbe lefutására hasonlít. A lelőhelyek nyersanyagforrástól számított távolságától függő változás a hangsúlyos szélesség csoportban jelenik meg, Répcelak és Szeleste a Bakony vidékéhez közelebb van, itt a szélesebb, 11 és 15 mm közötti ép és töredékes pengék dominálnak, míg a távolabbi lelőhelyeken, vagyis Torony és Búcsú esetében a keskenyebb, 6 és 10 mm közötti darabok a leggyakoribbak.

A további technológiai jellemzők, vagyis a magkövek, szilánkok és pengék általános tulajdonságai mind a négy lelőhelyen nagyjából megegyeznek, így azokat itt nem szükséges újból részletesen ismertetni. A pengék mindenhol vagy közvetett ütéssel, vagy nyomással kerültek leválasztásra, a talonjuk a legtöbb esetben sima, nem mutat semmiféle preparációt. Az alkalmazott technológia tekintetében útmutatóul szolgál Inna Mateiciucová cikke, amelyben a hosszúság és szélesség arányok segítségével megpróbálta elkülöníteni a két módszert (Mateiciucová 2004: 92). Táblázatait és kísérleti adatait felhasználva talán valószínűbb a közvetett ütés technikája, ami ösz- szecseng az ő elméletével a középső neolitikumot illetően, de hangsúlyozni kell, hogy nem áll rendelkezésre elegendő experimentális adatsor ennek biztos lábakon álló alátámasztására. A pengetöredékek jellegei szerinti megoszlás mindenhol kiegyensúlyozottnak mondható, vagyis nagyjából megfeleltethető egymásnak a proximális és disztális töredékek aránya, ez alól búcsúi lelőhely képez egyedül kivételt, ahol a disztális töredékek száma kb. kétharmada a proximálisénak. Ez a tény, és a búcsúi lelőhely ennyire elütő jellege arra utalhat, hogy nem feltétlenül teljes ez az együttes. Azok a pengetöredékek, amelyeknek mindkét vége hiányzik, egy lelőhelyet, Szelestét kivéve mindenhol feleakkora mennyiségben vannak jelen, mint a fentebb említett típusok.

101