Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

UBRIZSY SAVOIA Andrea 1634. január 9-én kelt, 15 napos határidőt hagyva nekik a Batthyány-birtokok elhagyására. Ezt követően, 1634 tavaszán és nyarán került sor a parókiákban és templomokban maradt ingóságok, köztük könyvek átvételére és lajstromozására, melyet udvari lelkésze, Lónyi Mihály végzett el. Lónyi tanúskodik arról, hogy „midőn az Böyték könyveit megh hántam, nam nagyságodnak is magának is mutattam olliakat ott, a melyben Bottiani Boldisár neve azon kézzel volt Írván, melliel a többiben." (KOLTAI 2002). 7. Koltai szerint valamikor 1649 után juthatott arra az elhatározásra a katolikus vallásra tért Batthyány Ádám, hogy a bibliotékát revíziónak vesse alá, és legalábbis egy részét az 1641-ben betelepedett németújvári ferenceseknek adja. Hogy ez mikor történt, arra pontos adatunk nincsen, mert a ferencesek könyvtárukat csupán 1661ben rendezték (legalábbis ekkor látták el a legtöbb kötetet „Conventus Németuyvariensis 1661" posszesszor-bejegyzéssel). Ez a bejegyzés nem szerepel a Stirpium Adversaria Nova (1570) példányában, mert nem került viszsza a Beythe-gyűjteménybe, és elkerülte a németújvári ferences könyvtárat is, mint ezt bizonyítja egy további tulajdonosi bejegyzés: Ego Adam Reicherdt (vagy Reis enot. vagy Reiserdf!) Anno 1677. A németújvári ferences könyvtár első ismert katalógusa 1742-ből származik, az ún. „F-katalógus" (I. KOLTAI 2002), mely több „régi" könyv között felsorolja Carolus Clusius Rariorum aliquot stirpium című, 1583-ban Antwerpenben kiadott kötetét, amelynek Stirpium nomenclator Pannonicus című függeléke a szerző németújvári tartózkodásának emlékét őrzi, tehát még Batthyány Ádám nagyapja, Batthyány Boldizsár könyvei közül származott („n° 438"). Ez bizonyítja, hogy két különböző útra kerültek Clusius egyik művének egy példánya, melynek függelékében Beythe közreműködött (joggal feltételezhető hogy Beythe kapott egy „szerzői tiszteletpéldányt" a kötetből) és egy, Clusiusnak ajándékozott szintén botanikai könyv példánya, amely aztán Beythe tulajdonába került. 8. Mielőtt a Stirpium Adversaria Nova (1570) példánya eljutott volna a pozsonyi ágostoni hitvallású evangélikus gimnázium könyvtárába a H.V.21. jelzettel, az utolsó poszszesszor-bejegyzés a címlap hátoldalára került. Ennek szövege: Bibliotheca Gymnasii A.C. Posoniensis donavit hunc librum Perill. D. Antonius FilippiJ. U. Advocat Anno 1805. 1. September. Tehát egy Fülöp Antal (Eilippi Antal? vagy talán Antonio Filippi) nevű ügyvéd ajándékozta 1805. szeptember 1-jén a könyvet a pozsonyi gimnáziumnak. 9. A könyv példányának magyarországi története véget ér 1923-mal, amikor és azóta így van számon tartva: Ústredná Kniznica Slovenskej Akadémie Vied - Lyceálna kniznica. Lyc H V 21 Bratislava Konventná 15. MAGYAR NÖVÉNYNEVEK A STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) PÉLDÁNYÁBAN A könyv példányának további érdekessége és értéke a mintegy 160 bejegyzett magyar növénynév. TOLNAI (1900) jelezte elsőként a magyar növénynév- és a tulajdonosi bejegyzéseket egy rövid (2 oldalas) tanulmányban, de csak 25 nevet sorol fel „a bejegyzett magyar nevek közül azokat, amelyek a NySz. adatait kiegészítik" és csak nyelvészeti szempontból (Tolnai feltehetően a NySz rövidítés alatt a Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig című Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond által szerkesztett, 1890-ben Budapesten nyomtatott kiadást értette). Tehát Tolnai szavai szerint a többi (nem adja meg a beírt margináliák számát) bejegyzett magyar név megegyezik a „NySz." adataival?! Tolnaival nem érthetünk egyet, mint ez az alábbiakból kitűnik. A túlnyomó többséget képező többi név ugyanis sem Tolnai által, sem a továbbiakban nem volt tanulmányozva. Egy grafológiai felmérés könnyen be tudja időzíteni a tintával beírt magyar növénynevek szerzőjét, sőt egy összehasonlítás Beythe Istvánnak és Andrásnak a címlapon látott posszesszor-bejegyzésével, megerősítené a feltevést, hogy Beythe András kezétől erednek, és az 1601 és 1606 közötti időből származnak (TOLNAI 1900). Néhány eltérés, ellentmondás is felmerült azonban a bejegyzett magyar nevek, valamint a Beythe István (1583, 1584) és András (1595) műveiben szereplő nevek, illetve azok értelmezése között, mint látni fogjuk, ami nem erősítené meg ezt a feltevést. Feltehetően az imént említett Antonius Filippi (Fülöp Antal?) nevű ügyvédtől származnak a ceruzával írt bejegyzések a könyv belső lapjain, amelyekkel megpróbálta olvashatóvá átírni a magyar növényneveket tartalmazó margináliákat (a címlapon is vannak alig látható vagy kiradírozott hasonló ceruza-bejegyzések). Bárki is volt a ceruzát használó átíró a 19-20. század folyamán, elkövetője nem rendelkezett botanikai ismeretekkel, mint ezt mutatja a számos „félreolvasás" vagy a megfejtés teljes hiánya a szakterületen jól ismert növénynevek esetében 10