Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

UBRIZSY SAVOIA Andrea talmazott a francia és belga flórán kívül Németországban, Itáliában és az Ibériai-félszigeten gyűjtött anyagokat, valamint egzotikus eredetű, ajándékba kapott vagy kertekben látott növényeket is. Ezek alapján megírták, és 1570-ben kiadatták könyvüket Stirpium Adversaria Nova címmel. A kiadást követően Pena visszatért a kontinensre és kizárólagos orvosi praxist kezdett el folytatni (III. Henrik francia királyt is szolgálta). Lobelius 1571-ben Bristolban találkozik Clusiusszal és együtt herbarizálnak (mint erről Clusius megemlékezik Rariorum Plantarum História c. könyvében). Angliában mindkettőjük patrónusa lord Edward Zouche volt (EGMOND 2010. 182). Tehát Lobelius tovább folytatja botanikai tanulmányait és az ezzel kapcsolatos könyvkiadásait, miközben Antwerpenben lesz I. Vilmos orániai herceg orvosa annak 1584-ben bekövetkezett meggyilkolásáig. Middelbourgban orvos 1586-tól, majd 1590-ben visszatér Angliába, és ott marad élete végéig; I. Jakab király kinevezi királyi botanikusnak (TÓTH 1959, Louis 1980, MOLNÁR V. 2009). A botanika története mérföldkőként tartja számon a Stirpium Adversaria Nova-t, mely elsősorban a korabeli gyógyászatban használatos közel 1200-1300, főleg Montpellier környékéről származó (de más területről is, pl. Tirol, Itália, Németország, Németalföld, Svájc, Anglia stb., sőt egzotikus helyekről betelepített) növényt ír le és ábrázol 272 fametszettel. Már ebben a flóraműben is feltűnik Lobelius törekvése, mellyel egyféle, a levelek tulajdonságán alapuló rendszerezésbe foglalta az általa ismert növényeket. Pena nem írt több könyvet (bár ő volt az aktívabb a botanizáló utazásokban, LEGRÉ 1901), azonban Lobelius még további híressé vált botanikai műnek volt a szerzője: az ő nevét egy növénynemzetség - Lobelia - viseli. 1. Lobelius a kor egyik legkiemelkedőbb botanikusának, Carolus Clusiusnak (Charles De L'ÉcIuse, 1526-1609) nemcsak honfitársa volt, hanem mindketten a Montpellier-i egyetemen Rondelet hallgatói voltak (ha nem is egy időben). Clusius is járt többször Angliában, az antwerpeni Plantin kiadó közös kiadójuk volt, és még sorolhatnánk a kapcsolatot közöttük. Becsülték egymás munkásságát is, mint erről tanúskodik a számtalan egymásra való hivatkozás műveikben, melyek példányával meg is ajándékozták egymást. Erről az ajándékozásról tanúskodik a fentemlített Stirpium Adversaria Nova (1570) példánya, mely ajándék volt Lobelius és Clusius között a címlapra írt bejegyzés szerint: Caroli Clusij ex ipsius Lobeliusij dono 1571. Lobelius maga ajándékozta tehát Clusiusnak könyve példányát, talán a londoni személyes találkozás alkalmából. Clusius is ajándékozott munkáiból Lobeliusnak, mint ezt tanúsítja például Lobelius 1601. június 18-án Londonból írt levele (Leiden University, Library, Rariorum Plantarum História) (1. ábra

2) 2. A Stirpium Adversaria fentebb említett példánya nagy fontosságú a további tulajdonosi (posszesszor) bejegyzések miatt is. Elsőként a Nunc Steph(an)i Beythe sum, 1601 bejegyzés, mely szerint a könyv Beythe István tulajdonát képezte 1601-ben. A szöveg sajátkezűnek látszik. Beythe István (1532-1612) németújvári magyar prédikátorral nagyon gazdag irodalom foglalkozik (LABÓ 1866, SZABÓ 1992, BALOGH 2009, 2010). 1574-76-ban még Sopronban munkálkodott, alsólendvai lelkész is volt, 1582-ben Batthyány Boldizsár fiának, Lerencnek volt preceptora (majd református püspök is volt az 1585-1612-es években). Ebből az irodalomból csak annyit ismétlünk itt, hogy 1576-tól, németújvári működésének kezdetétől urát, Batthyány Boldizsárt „lassan és óvatosan térítette át a kálvinistákhoz". A Batthyány Boldizsárra vonatkozó gazdag anyagból is csak azt említjük, hogy a főúr vonakodott Bécsbe menni (bécsi kötelezettségei mellett Radéczy István egri püspök pozsonyi humanista irodalmi körével és Balassi Bálinttal tartott kapcsolatot). Inkább saját, 1575-ben megörökölt várát Németújváron tette a késő humanista-reneszánsz tudományosság európai hírű fellegvárává. Továbbra is oda hordatta az újabb európai könyvtermés javát, és olyan tudósokat látott vendégül, mint pl. az európai hírű botanikust, Carolus Clusiust, az alkímiai kísérletekben résztvevő Elias Corvinust és Lelizian Herberstein grófot, valamint Joannes Homelius és Nicolaus Pistalocius (Pistalozzi) doktorokat. Batthyány Boldizsár személyes érdeklődése tette udvarát a korabeli természettudomány európai jelentőségű központjává (BOBORY 2009). 3. Gazdag irodalom foglalkozik Clusius és Beythe István kapcsolatával is, mely főleg az 1574-1582-es évekre terjedt ki (intenzívebbé válva 1576-tól, mikor Clusius elveszti bécsi hivatalát) és közös munkájukkal a Stirpium Nomenclator Pannonicus-sza\ (Németújvár, 1583, majd Rariorum aliquot Stirpium per Pannoniam című, 1584-ben Antwerpenben kiadott művéhez nyomdai kolligátum2 http://oldbooks.savba.sk/digi/Lyc_H_V_21/LKB LYC_H_V_21 2IBM/EN/1_2_0001P.htm 8