Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT - MÁRTFAI Márta: EGY NEMZETKÖZI TRÉNING TAPASZTALATAI: A MÚZEUMPEDAGÓGIA ÚJ ÚTJAI

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 473-475 Egy nemzetközi tréning tapasztalatai: a múzeumpedagógia új útjai tudás, szenvedés, küzdelem, emberi erőfeszítés voltak a hívószavak. Meg csipetnyi művelődéstörténet is, az interdiszciplinaritás jegyében. A kiállítótér berendezését is úgy kell alakítani, hogy legyenek kis kutató helyek, egy-egy csendesebb sarokban. Ez lehet akár csak egy asztal, lámpával és székekkel, azért, hogy a gyerekek leírhassák a kérdésekre adott válaszaikat, le tudjanak ülni, le tudják tenni a mappájukat, feladatlapjaikat, térképüket. E tekintetben is a gyógyszerészeti kiállítás volt a kedvencem, ahol gyógyszeres tubus és „szétszórt" óriás tabletták voltak az ülőalkalmatosságok (5. kép). De természetesen elmaradhatatlan eszköz manapság a számítógép is. Egy kutatósarokban interaktív pontként szolgálhat, oktató gépként funkcionálhat. A Deutsches Museumban melléjük volt ragasztva a cédula, hogy mire valók, milyen oktatóprogram fut rajtuk. „Pl. Tudod, milyen egy gyógyszer-laboratórium? Nézd meg!" 3. A Deutsches Museum műszaki és természettudományos múzeum. Ezért az általuk kutatott és bemutatott dolgok vagy hatalmasak, vagy aprók, esetleg veszélyesek. Ezen okból gyakran alkalmaznak modelleket, amelyek minden kiállítás fontos részei. Sokakat elrettentene egy szakszerűen kipreparált emberi tüdő, de egy színes, bolyhos „bigyó", bár szigorú tudományos szempontból megkérdőjelezhető, oktatási célokra remek. Ugyanígy, senki nem jut be egy atomerőműbe, de kicsinyített, élethű mása éppen ezért élmény és tanulási lehetőség. Azt gondolom, hogy a modellek és diorámák is pompás eszközei az önálló tanulásnak. Természetesen ebben az esetben is fontos a felirat, a magyarázat mellettük, hogy ne csak látványos legyen, de ismeretet közlő is. A feliratoknak tanulás-módszertanilag is átgondoltnak kell lenniük. Tanítsák meg a gyerekeket hasonlóságok meglátására, ok-okozati összefüggések meglátására, következtetések levonására. 4. Miután minden tanulócsoport befejezte a munkát és elhagyták a múzeumot, szerencsés esetben hátra van 5. kép. Azok a bizonyos „elgurult" tabletták Bild. 5. Die berühmt-berüchtigten „Pillen danach" még a lezáró, megbeszélő óra, ahol tulajdonképpen értelmet nyer az önálló munka. Itt dolgoznak össze a csoportok, és kerül egységes keretbe mindaz, amit a múzeumban láttak és tanultak. Ebben nagyobb részt a kísérőtanárnak van feladata. Például kiselőadások és egyszerű makettek készíttetése házi feladatként - például a Naprendszerünk, úgy hogy a megvalósítást, a technikát a tanulók fantáziájára bízzuk -, de néha egy egész társadalomismeret órát kitölthet egy-egy téma megvitatása. „A szélerőműveké a jövő?", vagy „Mire jó a védőoltás?", vagy „Mennyit tudjon polgárai egészségéről az állam?" Ám a múzeum is tehet azért, hogy legyen a látogatásnak „utóhatása", a honlap segítségével. Lehet például egy összefoglaló felelet-választós totót készíteni minden témakörhöz, amely segíti a múzeumban szerzett ismeretek utólagos rendszerezését, az „ocsú elválasztását a búzától". A jól elkészített, izgalmasan animált honlap tartóssá teheti a gyerekekben a „múzeumi élményt", „virtuális barátom a múzeum"-élménnyel ajándékozhatja meg őket. Összefoglalva elmondható, hogy a múzeumok eddig még kiaknázatlan lehetőségeit nyújtják a tudásnak, csak kreatívan a tudományosság és az élmény mezsgyéjén haladva kell a gyűjteményeket interpretálni. Ami sajnos anyagi kérdés is, de néhány jó ötlet talán kevés pénzből is átültethető. Mártfai Márta Vasi Múzeumbarát Egylet H-9700 Szombathely, Kisfaludy S. u. 9., Hungary martmarta@gmail.com 475