Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GÁLIG Zoltán: A SZOCREÁL ÉS ELŐZMÉNYEI BÁN BÉLA MŰVÉSZETÉBEN
GÁLIG Zoltán 4. kép. Ülő csizmás férfi, 1933. papír, tinta; 300*206 mm; Ltsz.: G. 88.256.; Szombathelyi Képtár Figure 4. Sitting man with boots, 1933. paper, ink; 300*206 mm; Inv. Nr.: G. 88.256.; Szombathely Arts Gallery 1932 körül. A nagyjából szintén ebben az időszakban készült rajzai vastag kontúrokkal körberajzolt zömök férfiakat, „erős embereket" ábrázolnak, melyek stilárisan az ötvenes évek embertípusának előzményei. Ezek realista stílusúak, de nem „fényképszerűek" (4. kép). Harmincas évekbeli munkáit szemlélve megállapíthatjuk, hogy a realista kezdetek után hamarosan egyre expresszívebbé vált stílusa, tájképein és figurális alkotásain a szín mellett fontos szerepet kaptak a kontúrvonalak, amelyek azután önálló életre keltek, de a színfoltokkal ugyanez történt. Ennek az átmeneti korszaknak érdekes alkotása a „Kályhás csendélet" c. festménye (1937), amelyet egy ideig Rippl-Rónai alkotásának tulajdonítottak. 7 Az emberi vagy emberre emlékeztető figura ismertetőjele nem az egyéni karakter lett, hanem az általában zömök test, ami nem zárta ki azt sem, hogy a figura szellemalakszerűen elvékonyodjon. A szépség a maga klasszikus értelmében ritkán jelenik meg munkáin. A későbbiekben ez nyilván az egyik legnagyobb nehézséget jelentette közösségi célú alkotásain, ahol „szép nőket" és „szép férfiakat" kellett ábrázolni, akik erősek szellemileg és fizikailag is. Ez azért hangsúlyozandó, mert készültek 1948 körül „csak erős embereket" ábrázoló képei, amelyek szinte már brutálisak, fasisztoid jellegűek, viszont be kell ismerni, hogy ezeknek még több közük van a korábbi művészetéhez. Az „erős ember" alkata az egyetlen, amit később sem tagadott meg. 8 Munkaszolgálata alatt, 1942-ben vázlatokat készített, amelyek egy része csupán a környezet reális rögzítése, illetve tudomásunk van egy olyan megbízatásáról, ahol ugyancsak realista kompozíciót kellett készítenie (GYÖRGY - PATAKI - VÁRKONYI 1988.). A „hogyan tovább?" 1945 utáni dilemmáját képviselik az olyan alkotások, amelyek tartalmát ugyan pozitívnak szánta, ennek ellenére elrettentőnek mutatják be a kép témáját. Az „Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg" c. plakáttervén a művész régi stílusát képviseli a főszereplő, a láncait letépő alak, amely cseppet sem vonzó, mint ahogy a mögötte ábrázolt szovjet katona sem, aki fenyegetően emeli fel a fegyverét. 9 Az 1947 és 1950 közötti időszak a legváltozatosabb Bán Béla festészetében. Ezekben az években saját korábbi stílusa dekonstruálására törekedett, megpróbálva azt a murális művészet nyelvén hasznosítani. Ebben nyilván nagy szerepe volt az 1948-as, a Magyar Művészek Szabad szervezete helyiségeiben megrendezett „Közösségi művészet felé" c. kiállításnak, amelyen ő is részt vett. Bán Béla hangnemváltásával azt a célt kívánta elérni, hogy a modern művészet eszköztárát sem félretéve, a tömegeknek is szóló, közérthető művészet szülessen. E szavakat vetette papírra 1947. szeptember 10-én: „Nem az 7 „A képet Rónaiként vették fel, „Kályha székek között" címmel (o.v., 70,5 x 50 cm, j.j.l." Rónai") és a következő bírálati vélemény született róla: „Bén Béla jelzett olajképe 1940 körül (az aláírás később, idegen kéztől „Rónai"-ra javítva)." Csernitzky S.K. megjegyzése: tisztítás után a kiegészítés lejött." A bírálati vélemény száma: 808/1983. Boros Judit (Magyar Nemzeti Galéria) szíves közlése. 8 „...A hosszú testalkat egyszerűen nem érdekel. Nekem a zömök alkat felel meg." (RABINOVSZKY 1949.1.8.) Amit átörökített Bán Béla elvont korszakából a szocreálba: izmos vállas férfiak, a termékenységre utaló széles csípőjű nők, akiknek azonban ekkorra a felsőtestük is erős, hiszen a háborút sem kizáró politikai légkörben utalni kellett arra, hogy a férfimunka is rájuk vár. 9 „Éljen a felszabadító Vörös Hadsereg" plakétterv, papír, tempera, 180x125 mm, ltsz.: G.88.382. 406